Könyvek Kárpátaljára

Az önkormányzatnál hamar rábólintottak az ötletre, mi pedig a célállomás kiválasztása közben egy utóbb ugyan falsnak bizonyult félinformáció nyomán, de felvettük a kapcsolatot az ISD Dunaferr Zrt. pr-főosztályvezetőjével, Várkonyi Zsolttal. Aki semmit nem tudott az elvben létező kárpátaljai megkeresésről, de miután a cégvezetés szinte kérdés nélkül is igent mondott a segítségre, gyakorlatilag átvette tőlünk a logisztikai irányítást. Beindult a gépezet, diplomáciai szinten is, az ungvári főkonzul egyengette beregszászi kollégáival a könyvek útját, aminek jelentőségére csak a schengeni határon ébredtünk már rá: mi egy Európai Unión kívüli országba szállítunk könyveket. Ha ők nem segítenek, talán még ma is a határon körmöljük a vámpapírokat...

De mert volt segítségünk, most már arról számolhatunk be, hogy a könyvek nem egyszerűen jó helyre, hanem a lehető legjobb helyre kerültek: Beregszászon adtuk át a szállítmányt a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola elnökasszonyának, dr. Orosz Ildikónak, aki társadalmi munkában elnökli a Kárpátaljai Magyar Pedagógusok Szövetségét is. Ebbéli minőségében pontosan ismeri annak a mintegy száz kárpátaljai oktatási intézménynek a helyzetét, ahol magyar nyelvű oktatás (is) folyik. S azokat a nemlétező lehetőségeket is, amelyek révén magyar nyelvű könyvekhez juthatnak:

- Ukrajnában mindössze három könyvesboltban lehet beszerezni magyar nyelvű könyveket - mondta Orosz Ildikó. - Ám, ha lenne is elegendő magyar nyelvű olvasnivaló, azt sem igen tudnák megvenni a Kárpátalján élők, hiszen akkora a különbség a magyarországi és itteni árak, különösen a bérek között. Ezek a könyvek nagy segítséget jelenthetnek több elemi és általános iskolának, amelyek frissíthetik könyvtáraikat.

Húsz évvel ezelőtt - még a szovjet rendszerben - persze sokkal egyszerűbb volt a helyzet, akkor, a két szocialista állam között megállapodás szabályozta a könyvkereskedelmet: ahány könyvet a Szovjetunióból Magyarországra hoztak, annyit vihettünk mi is oda, így, ha némi késéssel is, de szinte minden magyarországi kiadványhoz hozzájuthattak. Nosztalgiát ugyan nem, sokkal inkább némi keserűséget érzek a szavaiban, amikor megállapítja: - Most abból élünk, amit akkor fel tudtunk halmozni. Kárpátalján pedig elmondhatjuk, hogy a könyvtárak új reneszánszukat élik.

S ha már ott vagyunk, bepillanthatunk a kárpátaljai magyar felsőoktatás hétköznapjaiba, s végigjárjuk a főiskola folyosóit, előadótermeit.

- Az épület maga is olyan, mint Kárpátalja: benne van ennek a vidéknek, az itt élő embereknek a sorsa - mutat körbe az elnökasszony. -Száz évvel ezelőtt, 1908-1909-ben épült törvényszéki palotának, a cseh rendszerben, majd később a magyar érában, 38-tól 45-ig járásbíróság volt. Amikor a szovjetek bevonultak, laktanya lett belőle, majd később hadiipari üzem - akkor pusztult le teljesen. Olyannyira, hogy amikor 2001-ben megkaptuk főiskolának, minden termet tégláig kellett pucolni.

Szerencsére az épület falai masszívak, biztonságos(nak tűnő) menedéket nyújtanak a teljes egészében alapítványi működtetésű magyar főiskolának, mivel az ukrán államtól semmilyen támogatást nem kapnak. Így talán jobban érthető az a szerep, amit az intézmény tölt be mintegy ezer kárpátaljai magyar fiatal életesélyeinek javításában. Egy olyan korban, amikor a hatályos törvények miatt ők sajnos egyre jobban kiszorulnak az ukrán állami felsőoktatásból. Szerencsére a magyar állam nem hagyta magukra őket, pályázatok útján, alapítványán keresztül jelentős támogatást kap az intézmény.

De az elnökasszony nagyon hálás minden más, Magyarországról jövő segítségért is. Az épület belső felújítása például a magyar városok, önkormányzatok, magánszemélyek, gazdasági társaságok, alapítványok adományaiból valósulhatott meg, amiért cserébe a főiskola termeit egy-egy adományozóról nevezték el. Ezt a hagyományt akarják folytatni az épület tetőszerkezetének felújítása, illetve a belső udvar befedése során is: cserépjegyeket bocsátottak ki, 1800 forintos (75 hrivnyás) darabáron. Már csak mintegy kétszázhúszezer darabot kell eladniuk belőle...

Biztosak lehetnek benne: el is fogják adni! De még mennyire! Mert szűkösség ide, gazdasági válság oda, az álmaikról nem mondanak le odaát .

- Szeretnénk itt egy olyan magyar oktatási-kulturális központot létrehozni, amelyben diplomát adunk az itt tanuló magyar hallgatóknak, tudományos kutatómunkát végzünk és amely a kárpátaljai magyarság kulturális központja is egyben - mondja Orosz Ildikó. - Nehéz megmondani, hogy ez mikorra valósul meg, de azt is kevesen hitték, hogy a belső felújítást meg tudjuk valósítani. Most mégis itt állunk...