A harcos, hazárdjátékos Cápa

- Mikor vetődött fel először, hogy a Capa-életmű e válogatása hazatérjen?

- A Mestersorozatot 1990 és 92 között válogata egybe Capa monográfusa, Richard Whelan, valamint testvére, Cornell Capa, több mint hetvenezer kontaktképből. Itthon már a kilencvenes évek közepén felmerült, hogy a Capa-életmű egy reprezentáns része hazakerülhetne. A tárgyalások a 2009-es New York-i magyar évad apropóján indultak meg a tulajdonosokkal, Orsós László Jakab közreműködésével. Capa hazatérése azért is fontos, hiszen André Kertész és Munkácsi Márton mellett az ő nevével azonosítják a magyar fotográfiát - világhatalomként.

- A legendás fotóriportert övező kultusz már életében is működött...

- Sőt! A spanyol polgárháború (1936-39) után már a legjobbnak tartották. Mindig az első vonalban volt, szinte a katonákkal együtt menetelt. Például az 1944-es normandia partraszállás D-napján készített felvételsorozata ihlette a Ryan közlegény megmentése című megamozit is. Az amerikai hadsereg hivatalos fotográfusaként dolgozott, mégpedig úgy, hogy a második világháborúban szülőhazája hadban állt munkaadójával.

- Mi tudható Robert Capáról, mint magánemberről?

- A Cápa hazárdjátékos volt. Munkájában és a magánéletében is. Tizennyolc évet töltött háborús övezetekben és veszélyzónákban, művész helyett fighter , azaz a harcos néven emlegették. Mind a mellett, hogy háborús fotósként tartják számon, gyűlölte az erőszakot. A milliókat megnyomorító harcokat. A háború fényképésze legjobban munkanélküli szeretne lenni - fogalmazott egy barátjának írt levelében. A civil életben rendkívül népszerű volt, a kor ismert és elismert emberének számított. Barátja volt többek között Hemingway, Irwin Shaw, vagy éppen Henri Matisse. A II. világháború után két évig viszonya volt Ingrid Bergmannal. Fiatalon népszerű író akart lenni, s álma végül beteljesült: világhírű képíró lett.