Mindig a közösség jövőjét tartotta szem előtt! Kitüntették Szabó Jánost, a vadásztársaság volt elnökét

Egy korszak lezárult az életében. Talán ennek is szól ez az elismerés?

-  Annak  is, természetesen. Ezerkilencszáznyolcvanegy óta vagyok a társaság tagja, azóta több funkciót töltöttem be, az utóbbi tíz évben az elnöki teendőket láttam el. Vélhetően ez is közrejátszhatott abban, hogy a kitüntetést megkaptam. Nagyon örülök neki, és köszönöm a vadásztársaságunknak, a megyei kamarának és a vadászszövetségnek ezt a megtiszteltetést.

Megsúgták, hogy valami készülődik?

- A meglepetés erejével hatott ez a nagyon komoly elismerés. Csupán annyit tapasztaltam, hogy kissé ideges Pechtol Lajos és Kiss Etelka a megyei kamarától, ugyanis kerestek a mobil telefonon, de mivel lehalkítottam utazás előtt, ezért elsőre nem értek el. A viselkedésük gyanút ébresztett bennem.

A megyei vadásznapokon ismerik el azok munkáját, akik hozzájárulnak a vadászok jó hírnevének öregbítéséhez Fotó: Szente Tünde

Az ünnepi köszöntőkben elhangzott az is, hogy létrejött a tájegységi fővadász rendszer, e szerint a mienkhez 49 vadásztársaság tartozik. Milyen a kapcsolatuk a többi vadásztársasággal?

- Mindenkivel teljesen normális. Az utóbbi tíz évben különösen megerősödött a kapcsolatunk, ami persze, nem csak az én érdemem. Szakmailag és emberileg is kölcsönösen jó viszonyt alakítottunk ki egymással.

Idézzük fel az emlékét, amikor először vadászott: ki volt a mentora?

- Kovács Pál barátom is itt van - jelenleg a Szalkszentmártoni Petőfi Vadásztársaság titkára -, ő vitt ebbe a nemes dologba. Még ezerkilencszázhetvenkilencben elcsalt magával a Duna szalkszentmártoni szakasza mentén kacsavadászatra, akkor alaposan „megfertőzött”. Először hozzájuk próbáltam felvételt nyerni, de annyira zárt közösség volt, hogy inkább a Kohász felé vettem az irányt, és a hároméves próbaidő után föl is vettek Mohácsi Gyuri bácsiék.

A vadászat „szórakozás, avagy hasznos tevékenység?” kérdése megosztja a társadalom tagjait. A vadászok társadalmi elfogadottsága milyen volt akkor és milyen most?

- Régebben nem foglakoztak annyit velünk, mint most, a médiában sem időztek ezen annyit. Elismerték a vadászok tevékenységét. Az utóbbi időben erősödtek fel azok a hangok, miszerint a vadászok gyilkolják a vadat. Mindenkinek tudnia kell, hogy nem erről szól a vadászat. A vadászat nem abból áll, hogy agyonlőjük a vadat, sokkal inkább arról, hogy óvjuk-védjük a természetet és benne a vadat.

A vadásztársaságuknál kiviszi tovább az elnöki teendőket?

- Egy kisapostagi fiatal vadászkolléga, Pintér Krisztián az utódom, jó néhány éve vadászik már a társaságunknál. Természetes dolog, hogy az idősek átadják a fiataloknak a sok év alatt megszerzett tudást, tapasztalatot, emberséget. Megérett bennünk az elhatározás, hogy átadjuk a „stafétabotot” nekik, de az új vadászati törvény is közrejátszott döntésünkben. Az utóbbi időben sok problémát kellett megoldani. Húsz évre kellett megszerezni a vadászati területet, ennek jogi adminisztrációja sem volt egyszerű feladat. Hetvennegyedik évemet taposom, most már illik egy kicsit pihenni. Ami persze, nem igaz, vadászok, horgászok és motorcsónakozok továbbra is.

Hogyan folytatódik az itteni programja?

- A vadásztársaság elnöke, Méhes Lajos úr meghívott bennünket ebédre. Nagyon jó viszonyban vagyunk, csak felsőfokon tudok beszélni a „vadászbarátságunkról”. Ilyenkor lehetőség nyílik rég nem látott ismerősökkel, barátokkal beszélgetni, és mellette természetesen követjük a szórakoztató programokat, amelyekből bőséges a kínálat.