Égből pottyant gondolatok - Erőszakmentes kommunikáció (EMK): szükségleteink

(Folytatás)

Érzelmeink nem a nekünk nem tetsző helyzetben, vagy a másik emberben gyökereznek: abban, hogy valamilyen szükségletünk nem elégült ki! Emlékszem: amikor gimiben nem jól készültem föl az órára, örültem, ha a tanár tovább lapozott a naplóban, de ha kivételesen jól és tetszett is az anyag, néha sajnáltam. Karácsonykor legtöbbünk örül a hónak, áprilisban aligha. Ami történik, az legfeljebb stimulálja érzésünket, nem az oka. Minden kritika, sok ítélet is egy kielégületlen szükséglet tragikus kifejezése.

Igényeink általában nem egyéniek, minden emberre jellemzőek (pl. szabadság/autonómia, tisztelet, szeretet, elismerés, őszinteség, valahova tartozás, biztonság, egészség stb.), sokféleképpen elégülhetnek ki - éppen ez adja a közös megegyezés alapját!

A pénz nem szükséglet! Mögötte a szabadság, életöröm, biztonság igénye húzódik.

Az elfogadás sem szükséglet. Akkor várjuk kívülről, ha valójában mi magunk, tudatosan vagy tudattalanul, nem fogadjuk el önmagunkat. Függőség másoktól, ami rengeteg energiát szívhat el. Főleg, ha az elfogadást a mienktől különböző értékrendű embertől várjuk!

Molnár Éva Zsófia

A függőség másik formája, a látszattal ellentétben, a lázadás: itt is külső okra reagálunk! Egy hiteles, érett ember érzései, cselekedetei önmagából fakadnak, függetlenek (nem egyenlő a közömbösséggel!).

A szükséglet ismerete nemcsak önmagunkat motivál, hanem a többi embert is együttérzésre, együttműködésre késztet! Ha tényleg látjuk az értelmét a célnak, akár még saját magunkat is képesek vagyunk fölülmúlni.

Tudatosságunkhoz tisztában kell lennünk: hogyan vagyunk (mit érzünk), mi motivál (mi az igényünk), és érdemes felelősséget vállalni, ami történik velünk (saját elképzelésünknek, megoldásunknak is esélyt adni kérés formájában).

Ez az utolsó lépés. Olyant kérjük, aminek megvalósítása békét teremthet bennem a helyzetben. Ha nem merünk kérni, figyelmetekbe ajánlom a holland mondást (majdnem szó szerinti fordításban): "A "nem" adott, de még lehet belőle "igen"!"

(Folytatjuk a kéréssel.)

(Molnár Éva Zsófia a "Kiút a korlátok közül" című könyv szerzője)