A Dunaújváros Futsal az élről kezdi az alsóházi rájátszást

Kezdjük a sort az irigyelt felsőházasokkal. Először is: miért lehet irigyelni őket? Leginkább azért, mert az itt szereplők részére ott a lehetőség, hogy felkerüljenek a presztízst, valamint előnyöket jelentő NB I-be. Majdnem olyan fontos, hogy innen nem lehet kiesni sem, tehát, amennyiben nincsenek nagyratörő álmai egy klubnak, akkor szépen csendesen ellabdázhatnak a szezon végéig.
Azt már az olvasók ismereteire és a megérzéseire hagynám, hogy erre a listára, a „páholyba”, az első öt közé képességei alapján hányadik helyre férhetett volna be az újvárosi legénység?

Na, de vissza az alsóházhoz, ahol nagy kihívás elé kerültek a csapatok, elsőre ki hinné, hogy az egy izgalmas helyszín, pedig nagyon is az. 

Gondolom ez az érintetteknek eléggé rémisztően hangzik. A fent említettek tükrében valószínűleg érthető, hogy miért érzem rangadó feszültségűnek az újvárosiakra váró összes hátralévő fordulót. Nagyon jó biztonságot jelent az a hozott hat pont, amiről az élről kezdik az alsóházi küzdelmeket, de két botlással már el is szálltak a hamis biztonságot nyújtó remények. Persze vannak helyettük mások. Például, amik az NB I-es Veszprém elleni, egyébként 4–1-es vereséget hozó előző heti Magyar Kupa mérkőzés tapasztalataiból születtek.

– Azt gondolom, hogy a rutin hozta meg veszprémiek sikerét, viszont nem tudom elmarasztalni a csapatomat sem, sőt, azt hiszem, megdicsérhetem őket, mert ez volt az a vereség, amiből lehet tanulni és a hozadékára lehet építkezni. Az ellenfelünk a mezőnyben nem tudta teljesen ránk erőltetni az akaratát, a pontrúgásaikkal viszont „kifilézett” bennünket. Ez a nagyobb rutin, türelmesen kivárták, hogy mikor hibázunk.

 – mondta Tóth Árpád, a Dunaújváros Futsal edzője.