Összejöttek mérkőzést nézni a bajnokcsapat tagjai, vezetői

A rendezvény Pálinkás András kapusedző ötlete volt. Az akkori bajnokok közül Tököli Attila, Salamon Miklós, Éger László, Kóczián Ferenc, Szabó József klubelnök, Egervári Sándor vezetőedző, valamint Bódis Gábor technikai vezető tette tiszteletét. 

Egervári a bajnokcsapat edzőjeként érkezett 1999 nyarán, majd három, újvárosi szezon után visszatért korábbi sikerei helyszínére, a Hungária körútra, ismét bajnokcsapatot épített a kék-fehéreknél. 

Egervári feledhetetlen emlékei 

– Négy éve agyvérzésem volt, a mozgásom azóta erősen korlátozott, azonban szellemileg ép vagyok, figyelem a futball történéseit. Szeretettel emlékezem az újvárosi évekre. Európai csúcstartók voltunk azzal, hogy másfél éven át nem kaptunk ki, 43 fordulón keresztül veretlenek maradtunk a bajnokságban. Nagyszerű időszakot töltöttem itt, évekkel ezelőtt boldogan vettem át a város dísz­polgára kitüntetést. Ez volt a legjobb hangulatú, legközvetlenebb klub, ahol dolgoztam, amiben elévülhetetlen érdemei voltak Szabó Józsefnek. A legjobb sportvezető, akivel pályafutásom során dolgoztam. Harmóniát teremtett, a bajnoki arany évében minden a helyén volt. Sajnos az anyacégnél bekövetkezett változások a folytatásban már éreztették hatásukat. Előzőleg az MTK-val 19 pont előnnyel nyertünk bajnokságot, a Dunaújvárossal pedig 16 pont volt az előnyünk a második helyezettel szemben. A Hungária körúton egymás után kétszer ünnepeltem bajnoki címet, előbb a fővárosiakkal, egy évvel később az újvárosiakkal, 4–1-es győzelmet arattunk korábbi együttesem ellen – mondta. 

Szabó József, azaz „Johnny” hatalmas szerepet vállalt a diadalban. Nagy hatalmú klub­elnökként biztosította a feltételeket. 

– Büszke voltam a futballistákra, de a többi, csapatsportágban érdekelt együttesünkre is. Nagyszerű időszakot éltünk meg, ott voltunk az élen, a cél az aranyérem volt mindenütt. A labdarúgócsapat 2000-ben szerzett aranyérme azért is különleges, mert előzőleg ilyen magasságokba nem jutottunk. A Hajduk Split legyőzése után a csoportkör volt a tét Trondheimben, a jelentős BL-múlttal rendelkező Rosenborg ellen, nem sok hiányzott a bravúrhoz. Itthon, Győrben 2–2-re végeztünk, idegenben kikaptunk 2–1-re, de végig komoly esélyünk volt a sikerre. Ha továbbjutunk, kis túlzással ma is abból élhetnénk. Az biztos, még évekig bajnokcsapattal rendelkeztünk volna, továbbá a stadionunk is előbb kerül a jelenlegi állapotába. Persze, hosszú út vezetett a BL-selejtezőig, előző nyáron az első bajnokit elbuktuk a Hajdúságban, aztán nem lehetett minket megállítani. Nagyszerű légkört sikerült kialakítani a pályán és az öltözőben, családias volt a hangulat. Fontos volt, hogy mindenki tudta, mi a feladata, mire számíthat. Egervárit az MTK-tól igazoltuk, bár aranyat nyert, ott nem kellett, nálunk is kiváló munkát végzett. Azt mondtam, kis vidéki klub voltunk, bár egy akkoriban óriásnak számító hazai cég, a Dunaferr Zrt. támogatott bennünket. Gyorsan elment ez a két évtized. A futballklubot évek óta irányító Dobos Barnával jó kapcsolatot ápolok, ha kéri, szívesen adok tanácsot. Örülök, hogy nemrég megváltozott a klub neve és címere, visszatértünk a korábbi hagyományokhoz. Sajnos a lábam miatt nagyon nehezen mozgok. Meccsekre nem járok, de a mostani meghívásnak nagyon örültem, ha lehetőségem lesz rá, jövök máskor is. 
A saját nevelésű hátvéd, Salamon Miklós jelenleg a megyei első osztályban futballozik, a fehérvári Főnix FC-nél. Előzőleg Géderlakon volt játékedző hat éven át, aztán Baracson, a megyei második vonalban. 

Salamon a megye egyben is futballozik 

– Az NB III-as gárda meccseire ritkán jutok el, öt csapathoz vagyok leigazolva, tehát akad dolgom. Hetente kétszer tréningezem a Főnixnél, 47 évesen még bírom az iramot a fiatalokkal. Rohan az idő, életem legjobb időszaka volt a 2000-ben nyert aranyérem. Erejük teljében levő futballisták alkották a brigádot, s nagyszerű szakmai stábbal rendelkezünk. 

Bita László évtizedeken át erősítette a dunaújvárosi futballt, előbb kapusként, majd tizenegy éven át technikai vezetőként, utóbbi tisztséget júliusig töltötte be. – Két évtizede nagyszerű közösséget alkottunk, amit sajnálok, hogy mire a létesítmény nagy vonalakban elkészült, a feltételek már nem voltak adottak a magas szintű munkához. Évekig befejezetlenül állt a stadion, az utóbbi hónapokban sikerült végre komfortossá tenni, az Iváncsa elleni, NB III-as rangadó tökéletes lehetőséget biztosított a bajnokcsapat köszöntésére. Jó volt kicsit nosztalgiázni, soha nem felejtem, jöttünk haza az első bajnokiról, Debrecenben a lefújás előtt kapott góllal vesztettünk, érthetően nem volt jó hangulat a buszon. Egervári Sándor kért szót, azt mondta, a vereség fáj, de ne bánkódjon senki, meg fogjuk nyerni a bajnokságot. Így is történt, nagy fölénnyel lettünk elsők. Mindig volt valaki, aki átlendített bennünket a holtpontokon. Mindössze Zavadszky Gábor nincs már közöttünk, a Cipruson elhunyt középpályásunk is sok gólt szerzett a bajnoki arannyal zárult szezonban. 

Bita második számú kapusnak számított, Egerváriékkal együtt jött az MTK-ból a 21 éves, tehetséges Rabóczki Balázs, aki a válogatott Babos Gábor mögött kevés lehetőséghez jutott a Hungária körúton. – Rabó nagyon jól védett, a rutint képviseltem mögötte. Ha megsérült, én álltam a gólvonal elé, nem vallottam kudarcot, velem is megnyertük a meccseket. Nagyszerű volt az élvonalban töltött időszak, 1998-ban jutottunk fel, az első évben az 5. helyen zártunk, majd jöttek Egerváriék, bajnokok lettünk, majd ezüst, aztán 4. hely következett. 

Éger László az NB II-es Paks együttesétől érkezett a már élvonalban szereplő Dunaújvárosba. Pályafutását anyaegyesületében fejezte be. Ma is futballozik Pakson az öregfiúkban, valamint 45 évesen pályára lép Madocsán, a Böde Dániel vezette megyei másodosztályú csapatban. 
– A Paksi FC-ben dolgozom, délelőtt a felnőttek ügyes-bajos dolgait intézem, a technikai vezető, Karszt Józsefnek, azaz Józsó bácsinak segítek, délután az utánpótlásnál akad tennivalóm. Amíg Bognár György volt a vezetőedző, idén nyárig hetente egyszer a védőkkel is foglalkoztam. Mindig örömmel jövök Újvárosba, örülök, hogy végre elkészült a stadion, méltó otthona lett az együttesnek. Itt szereztem először bajnoki címet, később kétszer, a Debrecennel is összejött az arany. A Hajdúságban is remekül éreztem magam, gyorsan befogadtak, de az újvárosi közösség még jobb volt. Egervári kiváló munkát végzett, a pályán és a pályán kívül is, öröm volt edzésre járni. 

Kóczián Ferenc saját nevelésű játékosként került a felnőttek keretébe, döntően csereként jutott szóhoz a bajnokcsapatban. – A védelem több pontján is bevetett a szakmai stáb, igyekeztem mindenütt bizonyítani. A balhátvéd posztján Kiss Gyurival osztoztam, amikor egészséges volt, ő kezdett ebben a pozícióban, ha valamelyik védőnk nem állhatott rendelkezésre, szerepeltem másutt is. Újpesten a szpíker azt mondta a bemutatásnál, én vagyok a Dunaferr jolly jokere, a védelem több pontján is bevethető. Emlékezetes ­meccs volt a Megyeri úton, még a régi stadionban, 1–0-ra vezettünk, amikor a derbi félbeszakadt, Bede játékvezető ugyanis kiállította Szlezák Zoltánt és Tamási Zoltánt, ami nem tetszett a hazai híveknek. A málló lelátóról betondarabokat hajigáltak a pályára, mi meg menekültünk az öltözőbe. 

Tököli Attila öt évet töltött piros-fehérben, gólkirály lett, 166 bajnokin 104 találatot jegyzett. Az egykori gólvágó az atomvárosban él és dolgozik. 

Tököli Attila a tehetségeket is figyeli 

– A nyáron tértem vissza a Paksi FC-hez, csapatot nem vezetek, egyéni képzéssel foglalkozom az utánpótlásban, valamint figyelem a tehetségeket. Újvárosba ritkán járok, remélem, a klub rövidesen legalább a másodosztályban szerepel majd. Nem jó látni, hogy az egyesület, amely két évtizede – ha nem is sokáig – meghatározója volt a magyar futballnak, a harmadosztályban érdekelt. Örülök, hogy a stadion végre elkészült, az alapkőletétel után több mint húsz évvel. Pályafutásom nagyszerű időszakát töltöttem itt, minden a helyén volt, remek edző, olyan klubelnök, aki a feltételeket biztosította. Nagyszerű hangulat uralkodott itt, válogatott sportolók, olimpiai bajnok tornász, valamint minden sportágban aranyérmes, férfi és női csapatok. 
Bódis Gábor, a bajnokcsapat technikai vezetője a jelenben elnökségi tagként tevékenykedik az egyesületnél 2016 óta. 

– Immár nyugdíjasként élem a napjaimat, és a Dunaújváros FC Kft.-nél vagyok alkalmazásban, a klubbal a kapcsolatom a legnehezebb időszakban sem szakadt meg. Nagy öröm volt újra összejönni, Egervári Sándorral régóta nem találkoztam, Égerrel gyakran összefutunk, ha a paksiak második csapatával találkozunk az NB III-ban. Annak idején a sikerünk a csapategységnek, az összeszokottságnak volt köszönhető.