2021.04.07. 12:47
A célok eléréséhez kitartónak kell lenni
Dunaújváros – Még csak 15 éves és már túl van sikeren, kudarcon, illetve egy nagy műtéten, de még így sem adta fel. Kövecses Lili egy tehetséges kamaszlány, és sokaknak példaértékű lehet a kitartása. A Széchenyi István Gimnázium és Kollégium tanulója, valamint a DKKA játékosa.
Egy edzés és egy kis tanulás között beszélgettem vele. Fiatal kora ellenére felnőtteknek is becsületére váló határozottsággal és elkötelezettséggel beszélt terveiről, céljairól.
– Kislány korod óta fontos szerepet játszik az életedben a mozgás. Milyen sportokat űztél eddig?
– A mai napig a sport tölti ki a mindennapjaim, és el sem tudnám képzelni nélküle az életem. Belekóstoltam több ágába is, például a poledance, azaz a rúdtánc érdekelt, illetve iskolai szinten atletizáltam is, ám egyik sem nyerte el úgy a tetszésem, mint a kézilabda.
– Hogyan ismerkedtél meg ezzel a sportággal?
– Már első osztályosként beléptem az általános iskolám csapatába. Egy sokszínű intézményről beszélünk, ahol a mai napig rengeteg gyermeket buzdítanak arra, hogy sportoljanak. Megfogott ez a lelkesedés, és így könnyen elcsábított a gondolat a kézilabda irányába.
,,Lassan már tíz éve a labdával azonosulok minden nap.„
– Úgy tudom, egy évet várnod kellett, hogy átigazolhass a DKKA-hoz. Mi okozta ezt a „türelmi időt”?
– Sajnos volt egy komolyabb műtétem, amelynek hosszas volt a felépülési ideje, ám az akadémia, a vezetőség, illetve az edzőm, Guricsné Horváth Beáta is megértő volt. Egy év után is ugyanolyan teljes értékű játékosként léphettem pályára, mintha mi sem történt volna.
– Egy év egy játékosnak nagyon hosszú idő... A rehabilitációt követően mennyire volt benned félsz a pályára lépés előtt?
– Egyáltalán nem volt bennem. Csak egy kis izgulást és drukkot éreztem, hogy végre pályára léphetek. Nem tartottam attól, hogy bármi történhetne, mert nagyon alaposan megerősítettem a lábamat, ami aztán az alapozás alatt is sokat fejlődött.
– Milyennek értékeled a tavaly augusztusi átigazolásod óta eltelt időszakot? Hogy érzed magad itt Dunaújvárosban?
– Nagyon jól érzem magam, sokat fejlődtem egyénileg, illetve a csapatunk is. A városnak vannak igazán különleges részei, amiket az edzésekre menet fel tudtam fedezni.
– Mik a terveid, illetve ki a példaképed a sportágban?
– Szeretnék NB I-es kézilabdázó lenni, és ezért meg is teszek bármit. Minden követ megmozgatok, hogy minél jobb és értékesebb játékos legyek. Pelczéder Orsolyát egyszerűen isteníteni tudom! Nagyon ügyesnek gondolom, és igazán tetszik a játéka.
– Rengeteg feladatot tűztél ki magadnak, és még csak májusban töltöd a 16. életéved. Hogyan tudod összeegyeztetni a családot, a tanulást és az edzéseket?
– Jelenleg kollégista vagyok, így eléggé bonyolult ez, ám úgy gondolom, ehhez is fel kell nőni. Érettnek kell lenni ahhoz, hogy megoldjam a mindennapjaim a családom és segítség nélkül így ötven kilométeres távolságban.
