Böde: Nem értem, miért kell kockáztatni az egészségünket

Madocsa

– Úton van?

– Igen, éppen megyek edzésre – felelte érdeklődésünkre a Paksi FC csapatkapitánya, a menet közben telefonon utolért Böde Dániel.

– Szerelésbe öltözve?

– Abban, persze. Még indulás előtt átöltöztem, és ha hazaérek, visszaöltözöm. Otthon mosom a cuccom, mindent otthon csinálok. Csak edzésre, jobban mondva futni járok be Madocsáról Paksra. Minden meg van szabva, még a kocsival sem állhatok meg a stadionnál ott, ahol szoktam, a parkolásnál is meg kell felelni bizonyos feltételeknek. Nem jó ez így, sajnos nem arról szól, amiről szólnia kellene. Nincs játék az edzésen, nincs ütközés, nincs párharc, nincs kapura lövés. Jóformán csak futunk, és kész. Ez a szinten tartásra elég, másra nem.

– Legalább találkozhat rég látott csapattársaival.

– Fogalmazzunk úgy, hogy látom őket. Beszélgetni nemigen lehet, mert edzés előtt és után nincs mód rá, a gyakorlatok közben pedig nem szerencsés…

– Úgy veszem ki a szavaiból, nem díjazza ezt a helyzetet.

– Mindig is őszinte voltam, most is az leszek: nem díjazom. Nem értem, miért kell kockáztatni az egészségünket. Félreértés ne essék, nem magamat féltem, hanem a családomat. Az elmúlt hetekben egyébként is ritkán látogattam meg a szüleimet elővigyázatosságból, innentől kezdve egyáltalán nem megyek át hozzájuk, mert a legkisebb esélyét sem akarom megadni annak, hogy én fertőzöm meg őket. Egyvalamit azért megjegyeznék: ha netán elkapom a vírust, de tünetmentes leszek, akkor nem állok le az edzésekkel! Mégpedig azért nem, mert abban a helyzetben, amilyenben vagyunk, nem akarok két hétre kiszállni! Ha nemsokára tétmeccset kell játszanunk, nem hagyhatom cserben a csapatomat!

– Az első edzés előtt tesztelték önöket, nemde?

– Azzal indítottunk, igen. Rendben, az első vizsgálatok mindenkinél negatív eredményt hoztak, de mi van akkor, ha később öten-hatan megfertőződnek?! Az egész csapat karanténba kerül? Kihagyunk két teljes hetet? Mert ha igen, jóformán behozhatatlan hátrányba kerülünk a többi klubbal szemben. Közben a bajnokság május végén újraindulna… Egyszerűen nem értem! Ez az idény így is, úgy is el van már rontva, ha mindenáron erőltetjük a folytatást, a következőt is elronthatjuk. Persze ki vagyok én, hogy osszam az észt…

– Véleménye csak van arról, mi lenne a helyes lépés.

– Van, de inkább megtartom magamnak.

– Nézzük másképp! Lapunknak korábban Bódi Ádám úgy nyilatkozott, ha mégsem lenne folytatás, ne legyen kieső az NB I-ből, viszont az első két helyezett jusson fel az NB II-ből. Egyetért a debreceni játékossal?

– Nem!

– Miért nem?

– Na jó… Mivel vagyok annyira öreg, hogy játszhattam még a tizenhat csapatos bajnokságban is, azt hoznám vissza. Ha másért nem, azért, mert így a jelenlegi tizenkettő helyett tizenhat klub utánpótlásánál lehetne motiváló tényező az élvonalbeli szereplés lehetősége. A mai fiatalokat, remélem, még vonzza ez, noha nem érzékelem, hogy olyan sok tehetség akarná letépni rólunk a mezt. Mindazonáltal ahogyan az egyesületben focizó gyerekeknek, úgy a szurkolóknak sem mindegy, hogy a felnőttcsapat az első osztályban játszik-e, vagy lejjebb.

– A pillanatnyi helyzetben talál jót is?

– Futballozhatunk, de nem úgy, ahogy szoktunk, ahogy szeretünk. Ebben mi a jó? Amikor az edzéseken futunk, akkor is ügyelnünk kell a másfél méteres távolság betartására. Mindenkinek van egy saját labdája és egy kulacsa, azt is otthonról hozza. Én nem érhetek bele más labdájába, ha véletlenül elrúgom az enyémet, mehetek is érte. Olyan ez, mintha valaki azzal állna elém, hogy ehetek rántott húst, csak nem süthetem ki. S mondok még valamit! Az orvosokkal, a masszőrökkel sem érintkezhetünk. Akinek itt fáj, ott fáj, amott fáj, nem kap kezelést. Ez legalább annyira sérülésveszélyes, mint az, hogy jelen állás szerint nem lesz elég a felkészülési idő arra, hogy mire elkezdődnek a tétmérkőzések, mindenki megfelelő állapotban legyen. A meccsekről nem is szólva! Zárt kapuk mögött, ugye? Az minden focista álma! És ha előtte valamelyik csapatnál megfertőződik egy, uram bocsá’, több alapember, majd eltitkolják, nehogy hátrányba kerüljenek?! Na, és amikor a másik izzadtságcseppét törlöd le magadról, nem vetődik majd fel benned, hogy lehet, most kapod el, most viszed haza a vírust? Lassan el kellene dönteni, mi a fontosabb, az egészség vagy a bajnokság.

– Olybá tűnik, önt kérdezni sem kellene.

– Nem hát! A foci játék, az élet nem az. Mondom ezt úgy, hogy nálam jobban kevesen szeretik a futballt – de ez nem futball.

Aranyköpések

A Fradiból Paksra tavaly nyáron szerződő 25-szörös válogatottra nem lehet ráfogni, csak egyszerű sablonnyilatkozatokra képes. 2016-ban az NS-nek adott interjúban úgy fogalmazott, az esetek kilencven százalékában nem szeret nyilatkozni, a maradék tízben pedig, amikor szívesen elmondaná a véleményét, sohasem kérdezi meg senki. „Meg egyébként is, a nyilatkozatok többsége nélkülöz minden különlegességet, legtöbbször én is szeretem letudni annyival, hogy jól játszottunk, és kész. Az igazán őszinte gondolataimat úgysem mondhatom el anélkül, hogy valakit ne sértsek meg, vagy ne legyen bajom belőle. Úgyhogy minek törjem magam?” A Norvégia elleni Eb-pótselejtező visszavágóján sárga lapot kapott a 81. percben, mert az egyik játékost birkózó módjára földre vitte. Elmondása szerint a sárgán is meglepődött. „Előfordul sajnos az ilyen. Szokták mondani, hogy pofára esett, mint a zsíros kenyér”. 2016-ban arra a kérdésre, mit vinne magával az Eb-re, ha csupán szurkolóként utazna el, őszintén és tömören felelt: „Sört!”