Megtiszteltetés minden pillanat, amikor ilyen társakkal játszhat

Ám egy másik műfajban is igyekszik hasonló teljesítményt nyújtani, amikor többek között Dárdai Pál, Vincze Ottó, Lőw Zsolt, Egressy Gábor vagy éppen Fehér Csaba társaságában labdarúgóként láthatjuk a zöld gyepen. Most éppen az Egyesült Államokban szerepel majd az Árpád Kupán. Persze Attila utóbbi esetben (is) szerényen igyekszik a háttérbe vonulni, számára minden alkalom és perc felér egy ünneppel, amikor ilyen társakkal szerepelhet.

A nyári hónapok nem csak a vendéglátásban jelentenek csúcsidőszakot a Campus Étterem vezetője számára, szeretett és általa támogatott sportága, a labdarúgás is számos kötelezettséget ró rá, amiket persze nagy örömmel próbál teljesíteni. Hiszen ki ne szeretné egy pályán rúgni a bőrt azokkal, akiket évekkel ezelőtt a televízióban nézhetett, vagy a stadionokban buzdított. Júniusban például a Pécsett az id. Dárdai Pál emlékére rendezett gálamérkőzésen az utóbbi évtizedek egyik, ha nem a legnagyobb sztárja, Dárdai Pál csapatában szerepelhetett már nem először Horváth Attila, péntektől pedig éppen a tengerentúli magyarság legnagyobb eseményén, az Árpád Kupán igyekszik helytállni csapatával az Egyesült Államokban.

– Az ezen a tornán szereplő csapat vezetője a szekszárdi Bakalár László, aki egyben a Dárdai Hertha Teamnek is a „szövetségi kapitánya”, ő szokott engem meghívni ezekre a mérkőzésekre, fellépésekre. Tavaly éppen Dunaújvárosban rendeztünk jótékonysági találkozót, amelyen a Hertha a dunaújvárosi legendák ellen játszott, megtiszteltetés, hogy ezen is ott lehettem. Egyébként a srácok már kérdezték, mikor jöhetnek újra legközelebb, mert annyira jól érezték magukat nálunk. Rajtam nem múlik, szerintem a DLSZ és az önkormányzat segítségével találunk majd erre alkalmat.

Persze rögtön felmerül a félig komolytalan kérdés, vajon a futballban is olyan szinten tud-e teljesíteni, mint a gasztronómiában, ami alapján beválogatták a keretbe? – Nagyon kedves a felvetés, de van némi eltérés – nevetett nagyot Horváth Attila, majd komolyra fordítva elmesélte, az Árpád Kupán szereplő csapat több tagja is játszik a Herthában, innen a barátság és a meghívás. – Számomra elképesztő nagy dolog ez a lehetőség, nyilván elsősorban nem a játékom miatt, hiszen még most is fényévekre állnak tőlem tudásban. Azért van némi képzettségem – tizenöt éves koromig Mezőfalván játszottam –, így nem rúgok huplit a labdára, oda tudom passzolni ahova kell.

Mondjuk amikor Király Gábor áll a kapuban, Dárdai a középpályán, Lőw Zsolt, Fehér Csaba, azaz több száz válogatottság, majd jövök én... Akinek gyermekkori álma volt, hogy futballista lesz, ez elmondhatatlan érzés, bolond lennék nemet mondani a felkérésekre. Igaz, pár évtizeddel később, de teljesült az a bizonyos álom, szóval beigazolódott a mondás: azokat sosem szabad feladni. Amikor Dunaújvárosba jöttem dolgozni, akkor kerültem baráti viszonyba többek között Gróf Andrással, Boldóczki Sándorral, Miskovicz Bálinttal, majd elkezdtem velük kispályán játszani. Aztán tagja lettem a Dunaújvárosi Kohász öregfiúk csapatának, ugyanis Boldóczki mondása szerint minden ilyen együttesbe legyen egy orvos és egy kocsmáros, persze én lettem az utóbbi. Heti szinten járok edzésekre velük a meccsek mellett, itt is értek nagy élmények, volt szerencsém játszani a Ferencváros ellen, amelynek még gólt is rúgtam, de mondhatnám a Videotont, a Tatabányát is. Az említetteken felül csapattársam volt Lengyel Ferenc, Sztanó Miklós, ellenfelem pedig Détári Lajos, vagy éppen Nyilasi Tibor. Ez szintén óriási büszkeség számomra.

Egy ilyen közegben nyilván az élcelődésből, a zrikákból sincsen hiány, így bizony Attila is meg szokta kapni a „magáét”. – Vehemenciától függ, ki mit mond. Van, aki biztat, van aki azzal élcelődik, hogy örülne, ha végre egyeneset rúgnék a labdába, de lehet, jobb lenne inkább fakanalat fogni a kezembe. Persze annyira rendesek ezek a srácok, hogy mindezt nem bántóan teszik, mert nem azt várják el tőlem, amit ők tudnak, hanem igyekeznek a szintemhez igazodni például egy átadásnál. Természetesen én sem maradok adós, ha becsúszik náluk egy hiba, nyilván az alkalmat kihasználom a visszavágásra – tette hozzá.

Az emberben felmerül, hogy ennyi ismert játékos között egy idő után „sztárrá lehet válni” a nézők szemében, de Horváth Attila ezzel nem él vissza. – Tudom, hol a helyem, és nem osztogatok aláírásokat sem, éppen ezért nem is megyek oda a fiúkkal a nézőkhöz, hanem bevonulok az öltözőbe a többiekkel, akik nem szerepeltek ezen a szinten – mondta.

A héten pedig már az Egyesült Államokban van feladat, ahová erősítésként Dunaújvárosból Szekszárdi László is vele tartott. Nyilván a sportérték mellett ugyanannyira fontos ezen az eseményen a magyarságtudat erősítése, a hagyományok ápolása is. Utána pedig Horváth Attila a magyar válogatott sikereért szorít majd a Szlovákia elleni Eb-selejtezőn. Ő is úgy véli, ha azt a találkozót megnyerjük, reális esélyünk van a kijutásra. 2016-ban Franciaországban személyesen szerzett örök emlékeket a nemzeti csapatot buzdítva, nagyon reméli, hogy ugyanezért jövőre csupán Budapestig kell majd utaznia, ami egy újabb álom beteljesülését jelentené.

Az Árpád Kupa nem csak sport

Az észak-amerikai mellett a meghívott anyaországi magyar öregfiúcsapatok hagyományos tornáját, az Árpád Kupát az idén Clevelandben rendezik meg az előttünk álló hétvégén, immár huszonharmadik alkalommal.

A sport mellett a hazájuktól távol élő magyarok számára közösségi összetartó erőt is jelentő eseményt követően, szeptember 1-jén ­gálavacsorát tartanak, a San Franciscó-i, torontói, chicagói, New York-i, cleve­landi, valamint szekszárdi – itt játszanak a dunaújvárosiak – és egri csapatok tagjaival. Továbbá a tervek szerint az ugyanekkor rendezett cserkésznapon is találkozni lehet a játékosokkal. Az idei esemény díszvendégei dr. John P. Gyékényes, az Ohiói Labdarúgó-szövetség huszonhét éve hivatalban lévő elnöke, valamint Meskó Zoltán korábbi NFL-játékos lesz, továbbá a magyar külképviseletek vezetői is részt szoktak venni a díjátadón, illetve a tavalyi torontói gálán Szöllősi György, a Nemzeti Sport főszerkesztője is jelen volt.