„Szép lenne Grétával közösen menni az olimpiai játékokra”

Gurisatti Gyula Belgrádban a mozgáskorlátozottak légfegyveres Európa-bajnokságán a légpisztoly hatvanlövéses számában bejutott a döntőbe, és hatodik lett. Senki ne legyintsen! Tudni kell, hogy a célt eltalálni sorozatban hihetetlen koncentrálás révén lehetséges. Egyetlen kicsi mozdulat, és (szerintem) szerencse is kell a pontossághoz. Hozzáteszem, Gyuszi a másik számban, a gyorstüzelő légpisztolyban is hatodik lett. Tizennyolc országból 178 versenyző szerepelt Belg­rádban.

– A negyvenlövésesben a harmadik helyen álltam, de a hetedik sorozatban hibáztam, így elúszott a bronzérem. A második nap javítani akartam. Nehéz volt, mert nem állt össze a mozdulatsor, feszült voltam. A hatszor tízes sorozatban valósággal küzdöttem magammal, és úgy koncentráltam, javítottam a légzéstechnikámon, hogy önmagamat legyőzve igyekeztem csak a biztos lövést elengedni. A döntőben tíz lövés után a nyolcadik voltam, végül a hatodik helyen végeztem. Ezzel nagyon elégedett vagyok. Európa-bajnokságon, vb-n, olimpián, tehát világversenyeken 2007 óta nem jutottam be a döntőbe. Nagyon boldog vagyok. Most az olimpiai bajnokot, a török Jamacsot is megvertem.

– Ugorjunk vissza az időben. Nem indult jól ez az esztendő Gurisatti Gyula számára…

– Utaztunk Dél-Koreába a világbajnokságra. És a magyar csapat fegyverei nem érkeztek meg. Ez óriási csalódás volt. Két hónapig nem is edzettem. Valahogy a lövész-világversenyeken mindig van valami gond. Például a második emeleten van a szoba, ami a mozgássérültnek probléma, olyan autóba kell beszállni, amiben először le kell csatolnom a műlábat… Így kizárni a külvilágot a koncentrálás érdekében nagyon nehéz. Nem úgy a könnyűbúvároknál vagy a sporthorgászoknál. Ez utóbbi két sportágban négyszeres és háromszoros világbajnok vagyok.

– Ilyenkor megcsörren a mobil, és Gurisatti Gréta válogatott vízilabdázó angyali módon lelket önt édesapjába...

– Nemcsak megvigasztal, hanem okos tanácsokat is ad. Van egy kiváló sportpszichológusom, Szilárdi Katalin. Hetente járok hozzá Budapestre. Nagyon sokat segít. Neki tulajdonítom, hogy ha egy-két kör, egy-két lövés hiányzik, mégis teljesíteni tudom a ráhatása segítségével a feladatot. No és ne feledjük el az edzőmet, Karácsony Gyulát sem, aki már kilenc éve foglalkozik velem.

– Mikor érezte először és határozottan, hogy menni fog a szekér Belgrádban?

– Az Európa-bajnokság előtt Szekszárdon volt az utolsó versenyem, és azon kiváló eredményt értem el légpisztoly hatvan lövésben. Éreztem azt, ami mindig foglalkoztat a fejemben a versenyeken: „Úgy állj fel a lőállásból, hogy mindent megtettél azért, hogy jó legyél.” És szerencsére Belg­rádban is jól ment.

– Közeleg egy új esztendő. Míg élünk, remélünk… De hogyan?

– Nekem a kétezertizennyolc végül is összességében erőt adott. A cél természetesen most 2020, Tokió. Ehhez azonban irgalmatlanul nehéz vizsgán fogok átesni a kvalifikáción. Szép lenne Grétával együtt menni az olimpiára!