Mizseiné Judit meghatározó szereplője a dunaújvárosi sportéletnek

Mizseiné Judit az írásom főszereplője, aki még mindig versenyszerűen pingpongozik a megyei első osztályban és a senior bajnokságban is.

- Jobban mondva: 1973-tól 85-ig játszottam. Majd húsz év kihagyás után pedig újra kezdtem. Három gyerekemet Grétát, és a két fiút, Mátét és Tamást kellett nevelgetnem. De a fiúk mellett most már én is a DASE játékosa vagyok. Egyszer csak szólt Józsi bácsi: intézd el az orvosidat, te is játszani fogsz. Régebben, a nyolcvanas években az NB II-es csapatban is pingpongoztam. E csodálatos sportág iránt érzett szeretetem diktálja ma már azt, hogy ne hagyjam abba. Reggel korán megfőzöm az ebédet a családnak, így nincs gond a két fiúval sem. Együtt mehetünk az edzésekre.

Férje, Csaba, ahogy tudom, teljes mértékben segíti a játékát, sőt ő a leglelkesebb szurkolója...

- Sokat köszönhetek neki, mert valóban nagyon támogat. Látja, hogy nem tudok a pingpong nélkül létezni. Ő beszélt rá, hogy induljak a senior versenyeken is. Téglás Péter, a női válogatott edzője mondta: Judit, ezzel a tudással miért nem indulsz el ezen az országos versenyen? Így hát Csaba fuvaroz engem ezekre a veterán viadalokra. Harkányban, majd Békéscsabán is indultam. Ráadásul egy kicsit kikapcsolódtunk Csabával a versenyek helyszínén. Ő ott is nagyon szurkolt nekem. Egyébként nem bírja nézni azt, amikor szenvedek az asztalnál.

Ugyanakkor pedig Judit izgulhat Máté és Tamás sikereiért ...

- Én az asztaliteniszt egy remek játéknak tekintem, tehát nem vagyok mérges, ha nekem nem megy, ha nem vagyok formában. De amikor hivatalból a poénokat számolom az asztalnál a mérkőzéseken, és ők játszanak előttem, természetesen nagyon izgulok értük. Tamás, aki bal kezes, és most ősszel nyolcvan százalékot teljesített a bajnokságban idegesebb a testvérénél. Máté nyugodtabb, mondván: veszíteni tudni kell. A mérkőzések után hárman kiengedjük a gőzt, és megbeszéljük a játékunkat. Bizony többször is megkritizálják a teljesítményemet, de örülnek is a sikereimnek, és tanácsokat is adnak nekem.

Nagyszerű játékával a csapat egyik erőssége. Hogyan csinálja?

- Az erősségem a nyugalmam. Sok fiatal azért veszít, mert kapkod, gyorsan akar eredményt elérni. Számukra az én játékom szokatlan. Nem pörgetek, helyezem a labdát. A fonákom pedig nagyon jó, ebből általában a leütések is sikeresek. Meg ahogy felpattan a labda, azonnal droppolok, azaz leütöm. De sajnos engem meg ki tudnak szerválni az ellenfelek, ahogy csűrik-tekerik a labdát az adogatásoknál. Hát ez a gyengém.

Arról is nevezetes, hogy rendkívüli a játékszenvedélye, és a végletekig képes küzdeni az asztalnál...

- Valóban nem adom fel. Békéscsabán tíz-háromra vezetett az ellenfél, és a végén mégis én nyertem. A mai pingpongban nagyon kell figyelni az elején, mert tizenegyig tart a gyors játék, vagyis előbb van vége, mint régen. Egy alkalommal, amikor epeműtétre voltam előkészítve, az előtte lévő napon megkerestek. Gyere, kellene játszanod, mert beteg lett a csapat egyik tagja, kevesen vagyunk. Felöltöztem és mentem, hát persze hogy elvállaltam. Mind a négy mérkőzésemet megnyertem, hiba nélkül pingpongoztam. Játék közben pedig mindent elfelejtettem, az epeműtétemet is.