Erős a bajnokság, viszont gyenge a nemzeti csapat?

Hát ez a kudarc nem lélekemelő tény. Főképp azért nem az, mert sokkal többet vártunk válogatottunktól, és utólag is elmondható: több is van a csapatban.

Ferling Bernadett irányító, átlövő száznegyvenszeres válogatott, a dunaújvárosi női együttes klasszisa Európa-bajnoki bronzérmes, világbajnoki bronzérmes és vb-ezüstérmes. Ez utóbbit 2003-ban szerezte Zágrábban éppen a francia válogatottal szemben. De úgy, hogy még az ötvenhatodik percben is a magyarok vezettek 26-19-re. Onnan lett 28-28 (döbbenetes döntetlen) és a hosszabbításban 32-29 a franciáknak.

- Ezt a kezünkből kicsúszott aranyérmet és a döntőt a mai napig nem tudom megérteni, és tulajdonképpen feldolgozni sem. Nincs szerencsénk a franciákkal. De most is bebizonyosodott, hogy erős a magyar csapat. És megint volt esélyünk a sikerre, a nyolc közé jutásra. Jól tudom, kicsi, apró dolgokon múlik ilyen világversenyen egy csapat sorsa. Én most nagyon bíztam a továbbjutásban. Sajnos csalódnom kellett.

Fáradt volt talán a csoportmérkőzések miatt a magyar válogatott? Ez volt a szerényebb teljesítmény, a sok hibázás oka?

- Nem hiszem, hogy fáradtak voltak. Több gyenge pontja volt a játékunknak. Egyedül a szélsők teljesítményével voltam elégedett. Például a beállók teljesítményét nullára értékelném. A csapatunk védekezése sem tetszett, az átlövőink is bátortalanok voltak.

Kapusainktól láttunk nagy bravúrokat, de az átlövéseknél nem tudtak jó átlagot hozni. De azért Bíró Blanka és Janurik Kinga játéka nem okozott csalódást.

Érdekes volt, ahogy Kim Rasmussen szövetségi kapitány forgatta a csapatot, ahogy cserélt. Gyakran azokat hívta le, akik egyszer hibáztak, utána már nem volt javítási lehetőségük...

- Én úgy láttam, hogy azokat cserélte le, akik nem hajtották végre az ő taktikai elképzeléseit, az időkéréskor megbeszélteket. A magyar csapat játéka nem volt stabil. Görbicz Anita sem tudott most sokat segíteni. Az ő lemondása nem volt váratlan. Egyszer eljön az az idő...

Sokszor halljuk, hogy a világ egyik legerősebb bajnoksága a magyar. De éppen az a probléma, ahogy az angol futballbajnokság is erős. Ám csak az idegenlégiósokkal erős.

- De ez pontosan így van. Régen más volt a helyzet. Erős válogatottunk volt, mert remek magyar kézilabdázók játszottak a bajnokságban is. Pálda a régi Győr, a Dunaferr, a Fradi összeállítása. Márpedig ez a helyzet nem egészséges. Ha ez nem változik meg, akkor hiába várjuk, hogy bejussunk a nyolc közé.

Akkor mi a teendő?

- Van már több akadémiánk. Az onnan kikerülő fiatalokat kell sokkal jobban menedzselni. Olyanok kellenek, mint a Háfra Noémi. A klubok vezetőinek is megvan a felelősségük. Nem idegenlégiósokkal kell teletömködni a játékoskeretet. A Kohásznál egyre erősebb, jobb az utánpótlás, az ifjúsági játékosok, köztük Mihály Petra, a juniorok, köztük Klujber Katrin. Azaz nekik kell adni zöld utat. Ne csak a kispadon ücsörögjenek. De gondolkodásban is más mentalitásra van szükség. Ne legyen kishitű egy válogatott kézilabdázó, bízzon magában. Önbizalommal kell játszani bárki ellen is. Most mit látunk gyakran? Kapu felé rohan a játékos, majd a végén lefékez, megáll és lepasszolja a labdát. Nem vágja be teljes erővel a hálóba. De lehetne folytatni az elemzéseket. Ami egészen biztos: minél előbb új lendületre van szükség!