Akik dunaújvárosiként csináltak filmeket

Bernáth Zsolt a legismertebb dunaújvárosi filmes, aki 20 éven keresztül sok esetben formabontó, de szerethető játékfilmeket készített. Ezek közül számos nagyon népszerű lett, voltak olyanok is, amelyeket filmforgalmazók is megvettek, itthon is, külföldön is, valamint díjakat is nyertek. Már jó ideje nem hallottunk felőle. Tudtam, hogy családjával Máltán él és dolgozik, bekopogtam hát hozzá a világhálón keresztül, hogy megkérdezzem, hogy van?

Most mivel foglalkozol?

– Maradtam az oktatás / kultúra területén, de ezen belül sok mindent csináltam. Angolt tanítottam, pedagógus asszisztensként dolgoztam, irodai munkát is végeztem az Oktatásügyi Minisztériumban, jelenleg itt tanuló külföldi diákok gyakornoki munkáját segítem, szervezem.

Ezek szerint most nem a filmkészítés ideje van.

– Nem, régóta már a család ideje van… A filmkészítés valószínűleg már a múltam része, 50 felett már nehéz, és nem is illik talán azzal zargatni a barátaimat, hogy áldozzák fel a szabadságukat, vegyék el az időt a családjuktól azért, hogy forgassunk egy újabb játékfilmet. És én sem tehetem ezt meg. Mert ugye a filmjeink mindegyike alacsony költségvetésű volt, ami azt is jelenti, hogy számos közreműködő, mi magunk is ingyen dolgozott. De ami belefért 20-30 évesen, az már nem fér bele 50 felett. A saját kis kamerámat azért előveszem néha, és rövidfilmeket, etűdöket készítek saját szórakoztatásra.

Gondolom az, hogy ma ifjúsági regényeket írsz, az összefüggésben van a Sherlock Holmes nevében című filmeddel és sikerével is.

– Akkor nagyon megszerettem az ifjúsági vonalat, vagyis azt, hogy történeteimmel a kiskamaszokat, tiniket célozzam meg. Egy ifjúsági regénybe minden belefér: humor, kalandok, szerelem, misztikum, krimi, érzelmek, némi tanítás, ismeretterjesztés is. És ezzel le is írtam, milyenek az utóbbi könyveim. Ha minden igaz, idén már a negyedik jelenik meg, a Cerkabella kiadó gondozásában.

Kislányotok is ebbe a korba ért...

– Kislányunk 10 éves, de még nem olvasta a könyveimet. Egyelőre jobban szereti, ha én olvasok neki. Lassan sor kerül a saját regényeimre is. Viszont ír, teremtett egy saját univerzumot, amelyet be is lakott, és már a tizedik füzetbe körmöli a történeteit. Nagylányom a korábbi, felnőtteknek szóló könyveimet olvasta, de ott van már a polcán az utóbbi négy ifjúsági regény is.

Egy író munkájának eredménye, hogy elér-e az olvasóihoz. Hogyan terjeszted, hogyan fogynak a könyveid?

– Évekig magam terjesztettem, vagyis leginkább osztogattam a könyveimet, illetve többségük az Interneten olvasható, a Magyar Elektronikus Könyvtárban, valamint a Facebookos szerzői oldalamon. Mióta kiadóm van, az újabb regények bekerültek a hagyományos forgalmazásba, elérhetők bárhol. Viszont érdekes volt megtapasztalni például a legutóbbi marosvásárhelyi könyvvásáron, hogy az erdélyi gyerekek mennyire ismerik, szeretik és megbecsülik nem csak az én könyveimet, hanem általában a magyar irodalmat. Elképesztő volt látni, hogy tucatjával vitték az új könyveket a vásáron, vetélkedőkön vettek részt, ahol többek között a Holnap előtt, tegnap után című regényem is kiválasztásra került mint olvasnivaló.

A te nagy álmod a filmkészítés volt. Van olyan filmed, amit ma már másképp csinálnál?

– Persze, szinte mindegyiket. Ha józanul gondolkodtam volna, és várunk arra, hogy normális költségvetés álljon a rendelkezésünkre, akkor egyik sem készült volna el. De így, amatőrként, filmről filmre fejlődve megszületett nyolc játékfilm, olyanok, amilyenek, minden hibájukkal és erényekkel. Ez maradt meg, mint 20 év munka eredménye. De mindenképpen megérte. 

Ha megint rendeznél, mit valósítanál meg?

– Egy vígjátékot: amatőr filmesekről szólna a történet, akiknek az a hajmeresztő ötletük támad, hogy tapasztalat és pénz nélkül mozifilmeket készítenek a családtagjaik és barátaik bevonásával, és ezeket be is mutatják. Szórakoztató lenne…

Bernáth Zsoltra rákeresek a netre. Pódiumbeszélgetéseket készítettek vele. Nem csupán a régi filmes időkről, hanem most is, amikor már könyveket ír. Kicsit el is szégyellem magam, mert itt, a szülővárosában kevesebbet tudunk a könyveiről, mint akár Erdélyben. 

Elámulok azon is, hogy hányféle nyelven nézhető a Sherlock Holmes nevében című ifjúsági játékfilmje… Különleges ember. Aki 13 éves korától filmet akart csinálni, ám hiába egy rendezői vágy, ha nincs, aki mindezt megvalósítsa. Bernáth Zsolt pedig képes volt az álmait importálni másoknak is. Így a filmek mögött ott állt a csapat, amely Bernáth Zsolt barátaiból verbuválódott, és a Cruel World Team nevet viselte. Hosszú évekkel ezelőtt a fejükbe vették, hogy filmet csinálnak, szívességekből, saját idejükből, majdnem a semmiből. És mi, dunaújvárosiak örültünk ennek, s büszkék voltunk rájuk… Ezek a filmek ismerősök lakásán, autójában, szereplésével, zenéjével születtek meg először, majd egyre több profit is meg tudtak nyerni az ügyüknek. A legtöbb premierre megtelt a Dózsa mozi. Miért is ne telt volna meg, hiszen a mieink csinálták a filmet, amiben döntően mi szerepeltünk, és ettől még inkább a mienk lett minden egyes mozi... Mert volt egy csapat…

– A régi Cruel World Teames csapattal tartod a kapcsolatot? Ahogy látom Szentkúti Tamás DJ lett és esküvői mozikat készít, Végh Zoltánnal operatőrként találkoztam, Kis-Szabó Márk pedig történelmi filmek forgatókönyvét írja (legutóbb a Most vagy soha forgatókönyvírója volt – a szerk.), te pedig ifjúsági regényeket. Ezek szerint az amatőr filmes időszak nem múlt el nyomtalanul. Elégedett vagy?

– Azzal kapcsolatban, amit elértünk, igen. Jó lett volna normális költségvetésből csinálni filmet, de hát ez nem történt meg. Amit függetlenként elértünk, moziforgalmazás, külföldi fesztiváldíjak és értékesítés számos országban, az messze több volt, mint amire valaha számítottunk.