A vers a hétköznapjaink része

Mindenkinek van egy kedvenc verse. Még azoknak is, akik nem hívei a költeményeknek. Megmarad bennünk általános iskolából, vagy középiskolából legalább egy, amiből legalább egy sort tudunk idézni. Kamaszkorában szinte mindenki megpróbálkozik a rímfaragással, ha máshogy nem, egy szerelmes vers erejéig. Komoly viták alapja lehet, hogy Petőfit, Radnótit, Adyt, vagy ne adj isten Faludyt tartja valaki a legnagyobbnak, de persze vannak, akik Weöresre, Szabó Lőrincre, vagy akár Varró Danira esküsznek. A vers – akár akarjuk, akár nem – a hétköznapjaink része. Egy kiemelt dolgunk egészen biztosan van vele: életben kell tartanunk.