Telt házas önálló est altesti poénokkal tűzdelve

A színlap tanúsága szerint "A színész-zenész-komikus Őrültek, haza! című önellátó nyestje arra a kérdésre ad választ, amit fel sem tettek neki: mindenki érezze magát otthon!" - és ezt az ígéretet be is tartotta. Az ígéret szerint abszurd jelenetek, a jól ismert Leopold-féle diavetítések, Naftalin Ernő bölcsességei, Boborján, Vasmacsó lehengerlő személyisége vagy éppen Anti bácsi udvarlása mind, mind szerepel a műsorban - nos, ez is teljesült. A tudósítóban mégis a hiátus érzése maradt erős.

Tévedés ne essék, nem vagyok ellensége az angol humornak, sőt! Nem kelt bennem ellenérzést, ha olyan mondatok hangzanak el, hogy " Tegye fel a kezét, aki meddig ér rá!". Sőt. Azonban, amikor olyan - az "előcsarnokban kapott" - fiktív társkereső hirdetés szövege hangzik el egy színház színpadán, hogy "...Keresem azt a zeneszerető, természetkedvelő, színházba járó, romantikus lelkű, intelligens, kedves, művelt hölgyet, aki lesz*pna.", akkor már kezd némi ellenérzés kialakulni bennem. Pláne, ha úgy folytatódik, hogy "...hölgyeim, akiket érdekel, a backstage-be műsor után jöjjenek hátra, és én majd tesztelem, majd a legjobbat küldöm tovább", nos akkor már óhatatlanul eszembe jut, ami a nyolcvanas évek óta etalonként él a fejemben, hogy az altesti és vécéhumor akkor kerül elő, amikor már kifogynak az ötletek, de sokan azt is mondják rá, hogy annál már nemigen van lejjebb. Ez a külvárosi kocsmák színvonala.

És hiába kacagná magát halálra az ember a valóban szellemes, ötletes poénokon, a vetítések parádés félremagyarázásán, hiába idézi meg a legjobb emlékeket elménkben Naftalin Ernő, vagy Boborján, ha rendre előkerülnek az olyanok, mint hogy "...megismerkedne-e azzal, aki ezt a tesztet megírta, és küldene-e fürdőruhás képet ide hátra, az öltözőbe? Van annyi esze, hogy ellenálljon nekem?", akkor ez a dicsfény már kezd megkopni, és amikor újra és újra előkerülnek az olyan poénok, hogy "nem érek rá minden nőt boldoggá tenni" után olyan kérdés hangzik el, hogy "Elítéli-e az agressziót, illetve gyakran szokott-e pornót nézni?", és mindezt egy a színpadra felhívott nézőnek teszi fel az előadó, akkor már alig dereng valami abból, hogy mi miatt is volt olyan vonzó az önálló est főszereplőjének neve.

Nyilván, ennek a humornak is évszázadok óta megvan a közönsége, és valójában még ezzel sem lenne túl nagy probléma. A gond mindössze abban rejlik, hogy mindez nem egy füstös mulatóban hangzik el, hanem egy színházban, és leginkább az, hogy a "húzónévtől" messze nem ezt várnánk, hanem a kifinomult, intellektuális humort. Mint ahogy azt sem, hogy saját estjének szövegét visszatérően papírról olvassa.