Trabant 601, a sanghaji zeneakadémia és a Móricz iskola

A beszélgetésben szó esik többek között kutatómunkájáról, a harmónia- és formatanról, amik kiemelten érdeklik.Arról, hogy idén már kilencedik éve tanítok a Zeneakadémián elméleti tárgyakat: zeneelméletet, formatant, analízist, partitúraolvasást. Az elmúlt évek tanulságait leszűrve, tavaly készített egy bécsi klasszikus formatani példatárat, ami Gárdonyi Zoltán Elemző formatan című formatankönyvének kistestvére. Jelenleg pedig egy Bach-fugahatározón dolgozik, a Búvár Zsebkönyvek sorozat mintáját követve. J. S. Bach valamennyi fugáját szeretné kategorizálni, de ez a munka bele fog telni jó néhány évbe.
A Magyar Zene Házában október elején lezajlott szerzői estje kapcsán felmerült a kérdés, hogyan érkezett az életébe a kórusművek világa? Válaszából kiderül, hogy a kórusénekléssel már kisiskolás korában kapcsolatba került, Móricz Zsigmond Általános Iskola fiúkórusában és vegyeskarában is megfordult. Később Pécsett és Budapesten is énekelt mindenféle kórusokban. Ennek ellenére zeneszerzői pályája elején kevés kórusdarabot komponált. Egyetlen „korai” kórusműve van, amit ma is vállal, a Csokonai azonos című versére készült Az esztendő négy szakasza elnevezésű munka, amit a Nemzeti Énekkar mutatott be annak idején, Antal Mátyás kiváló vezetésével.

Zeneszerzői tevékenysége kapcsán felmerült például legutóbbi darabja is, amit a kiváló tubás és zeneszerző, Szentpáli Rolandnak komponált, Ostdeutsche Autofantasie (Keletnémet autófantázia) címmel. Ezt a művet a Trabant 601, az IFA W50 és a Wartburg 353 ritmikus motorzaja inspirálta. Az a mű, amin jelenleg dolgozik, irodalmi inspirációból fakad: Cserna-Szabó András Zerkó című nagyszerű regénye akusztikus mellékletének szánja. A regény olvasása közben kedve támadt a törpe kalandjainak zenei térképét egy szimfonikus művön belül megrajzolni. Az egész persze fikció: milyen lehetett egy berber szamárhajcsár furulyajátéka, egy vad vandál rituálé, a bizánci ókeresztény kóruséneklés, vagy a hun-barbár regös zene, és ami persze még fontosabb: hogyan tudnak ezek ma artikulálódni, mit jelentenek nekünk ezek a zenei mozgásformák, hogyan hatnak egy mai koncerthelyzetben.
 

Azt is elárulta, minden bizonnyal nem is fogja tudni minden ötletét megírni. Tele van inspirációkkal, egy fekete füzetben vázlatosan vezeti is őket, és aztán megsürgeti – pontosabban létrehívja – a zeneszerzői munkát, ha keletkezik egy ablak, a koncert, ahol meg lehet mutatni ezt az egészet a nyilvánosságnak. "Be kell tehát vallanom, hogy valójában a nyilvánossággal való kommunikáció hajt. Addig nem érzem igazán szükségét valami létrehozásának, amíg nem látom, hogy az meg fog szólalni, el fog jutni az emberekhez."
Elárulta, a kínai nyelv és zene, illetve a kínai klasszikus filozófia is nagyon közel áll hozzá, a mandarin nyelv tanulása pedig lényegében a hobbijává vált. Ez annak kapcsán derült ki, hogy a Kínai Népköztársaság több ízben rendelt tőle darabot.
A beszélgetésben hosszan taglalja a díjakhoz való viszonyát is, aminek az ad jelentőséget, hogy fiatal kora ellenére már igencsak szépszámú elismerést zsebelt be.

A teljes beszélgetés itt olvasható el.