Feldolgozhatatlan traumák feldolgozása

A dokumentumfilm, tematikáját tekintve nagyon is közel áll a kiállítótérben most is látogatható Chilf Mária Munkácsy-díjas képzőművész A minták kötnek című kiállításához, ugyanis az is egy traumafeldolgozásról szól. Ez is egy erősebb töltést adott a felkavaró élményhez. Ki lehet-e valaha gyógyulni a háború okozta sebekből? Vedrana Pribačić és Mirta Puhlovski dokumentumfilmje a délszláv háború során traumatizált asszonyok sorsát követi, akik próbálnak újra magukra találni. Ezeknek a nőknek a családját megölték, velük magukkal pedig embertelen módon bántak: megkínozták, megerőszakolták őket. Szenvedéseiket közel negyed századig magukba temették. Most viszont egy terápia révén lehetőségük nyílik arra, hogy felfedezzék, mi történhetett volna a másként az életükben, ha nem kellett volna ennyi szenvedésen keresztülmenniük, és megpróbálhatnak újra rálelni, kik is ők valójában. A kiválóan szerkesztett film tulajdonképpen a terápián történtek kvázi kandi kamerás részleteit ötvözi a résztvevők személyes vallomásaival, röpke betekintést ad életkörülményeikbe, a folyamatba, ahogy cseppet sem konfliktusmentesen közelítenek saját felszabadulásukhoz traumáikból, sokszor éppen egymás segítségével. A film tulajdonképpen happy endes is lehetne, hiszen a másfél óra alatt közelről megismert asszonyok rátalálnak önmagukra, visszaveszik lelkük azon darabját, amit a történtek kiszakítottak belőlük, tanúi lehetünk fellélegzésüknek, kinyílásuknak. Ezt az eufóriát cseppet árnyalja az a szűk mondatnyi információ, hogy a lélekmentő program mindössze öt éven át működött, majd forrás hiányában megszűnt. Az emertpróbáló film rengeteg kérdést felszínre hoz a befogadóban. A vetítés után kötetlen műhelybeszélgetést terveztek a szervezők a látottakról Nyulasi Zsolt újságíró vezetésével, ami a film okozta sokkból ocsúdva le is zajlott, de a kérdéscunami már az otthon nyugalmában tört felszínre, és a legtöbbre pedig sajnos nincs válasz.

A Szabad szemmel című vetítéssorozat ősszel költözött át a Kortárs Művészeti Intézetbe a Szertelen házból. A helyszínváltozás miatt az eddigi pontosan tervezhető időpontok sem tarthatóak, sőt, innentől kezdve visszaállnak majd a délután ötórai kezdésre. November 28-án a A magunk módjára üvölteni című, Kassák Lajos szellemi örökségével foglalkozó filmet vetítik majd. Ugyanis, ha már átköltöztek a KMI-be, akkor már szeretnének olyan alkotásokat választani, amelyek kapcsolódnak a társművészetekhez. Emellett a környezettudatosság témája is teret kap a sorozatban. December 12-én az Atonális ragyogás című grúz dokumentumfilm kerül sorra. Ezt megelőzően lesz egy extra vetítés is december 5-én, mégpedig Háy János azonos című színdarabja alapján készült A Herner Ferike faterja című alkotás, amely a közfoglalkoztatás problémaköréről szól. Ezen a vetítésen a rendező, Kovács Gábor Attila is itt lesz majd.