A zene gyökerei és virágai egy napon a zeneiskolában

Szó szerint, ugyanis a kezdő muzsikusnövendékek palántákat, a zene virágait ültették el a intézmény melletti parkban, jelképesen gyökeret eresztve a zene táptalajába. Ahogy az a zenetanulással is történni fog, szülői és tanári segítséggel. Késő délután pedig a kamarateremben gyűltek össze a rokonok és érdeklődők, ahol „Lengyelországban jártunk” címmel adtak hangversenyt a nyári krakkói testvériskolai látogatásuk koncertanyagából. Bár tanárokkal erősített növendékzenekarról beszélünk, bátran kijelenthető, hogy többségükben színpadérett produkciók hangzottak el, olyanok, amelyekre vígan lehetne belépőt is szedni, és nem maradnának szégyenben még a szakértők előtt sem. 

A koncert előtt Koós-Balázs Eszter köszöntötte a megjelenteket a következő szavakkal: „Ma este itt vagyunk, hogy elmerüljünk a zene varázslatában, megünnepeljük azt a kifinomult művészetet, ami gazdagítja az életünket. Ez egy olyan nyelv, amit mindenki megért, bárhol is éljen a világon, nem ismer határokat. A zene egyszerre az emlékezés és a jövőbe tekintés eszköze. A zenének hihetetlen ereje van. Megérinti a lelkünket, a szívünket, és összeköt bennünket egymással. A zenészek itt a színpadon olyan történeteket mesélnek el hangokkal, amiket szavakban nehéz lenne elmondani. Ők azok, akik az érzelmeket zenévé varázsolják, és mi, a közönség vagyunk azok, akik befogadjuk és megosztjuk ezeket az érzéseket. A zene az emberek számára sokféle módon lehet fontos. Szórakozásra, érzelmek kifejezésére, önkifejezésre, inspirációra, vagy akár terápiás célokra is használható. Sok embernek a kedvenc zenéje a hűséges társa az élete során, emlékeket, érzelmeket és élményeket köt hozzá. Összességében a zene rendkívül sokszínű, és mély élményforrás, amely a kultúrák és generációk közötti hidat is képezhet. Az emberi élet egyik legcsodálatosabb kifejezési módja. Ma este nemcsak a zene világnapját ünnepeljük, hanem az összetartozás és az inspiráció erejét is. Itt, ebben a teremben egy kis része vagyunk a zene világának, és ez a kis rész is hozzájárul a világ zenéjéhez. Élvezzék az este során hallható zene csodáját, engedjék, hogy a dallamok elrepítsenek minket egy különös utazásra!”

A koncert műsorában a Balogh Zoltán András vezette fúvós együttes kuruc dalokat adott elő, majd egy zongorára hatkezest (Róka Lilla, Tágincevá Támila, Tágincevá Irén) hallhatott a közönség egy igazi versenyzongorán, ami az előadóknak különösen nagy öröm volt, hiszen Zakopánéban csak egy elektromos zongorán adhatták elő Paul Zilcker Tarantelláját. A hatkezest egy hatkezes (Bartalos Ádám, Rajcsányi Annamária, Tótin Katalin) követte, műsoruk Rachmaninov: Keringő, Romance volt. A Vonószenekar Pomposné Zelena Erzsébet vezetésével állt a közönség elé, Kókai: Kis verbunkosával, és egy humorral átitatott darabbal, Leroy Anderson: Plink, plank, plenk című művével. Juhos Melinda Harmonika zenekara itthon is sikert aratott, műsorukban két délszláv népdalfeldolgozás, a Ruse kose curo imas és a Voce rodilo szerepeltek, valamint Gualtiero Malgoni: Guarda che Luna című műve. Balogh Zoltán András a Jazz-fúvósok élén még a figurába öltözést is vállalta, napszemüvegben, western kalapban állt ki hangszerével, hogy dirigálja Herbie Hancock: Cantaloupe Island című örök klasszikusát. A Tótin István irányításával működő Jazz együttes egy Benny Goodman szerzeménnyel, a Bei Mir Bistu Shein-nel tette fel a koronát az estre.