Stílusok kavalkádja a Kaptár Garden színpadán

A Salamon Balázs (ének), Jávorszky Zsolt (gitár) és Balogh Norbert (billentyű) formáció azt ígérte, hogy az „Utca-dalok” szólalnak meg finomabb, lírai hangvételben, és lesz pár új feldolgozás is egészen széles spektrumon Kordától Elvisig. Betartották. Természetesen sajáttal indítottak, a Hazautazom csendült fel elsőként, aztán pedig megszólaltak a feldolgozások, olyanok mint a nyolcvanas évekből az a-ha-tól a Take on Me (ami még az ifjúkori rajongás ürügyén védhető), vagy Korda Györgytől a Reptér (ami nem tudom, milyen ürüggyel tehető védhetővé), vagy a Chris Isaak Wicked Game című dala, amit Jack Black fürdőruhájával hoztak összefüggésbe, no és persze olyan Elvis-sláger, mint a Can’t Help Falling In Love, bár kicsit áthangszerelve (tökéletesen védhető) netán hazai előadók, mint a Bagossy Brothers Company Iszom a bort című dala, vagy a Vad Fruttik Lehunyom a szemem című szerzeménye, váltva a saját kompozíciókkal, olyan régi dalokkal, mint a Még álmodom, vagy a Találj rám, amit a Bakelit stúdióban vettek fel, vagy egy olyan lírai dal, amit még próbatermen kívül nem játszottak el, és még munkacíme sem létezik, de az egyik rajongó szerint mély gondolatokkal van teli, és ősztől a nagy zenemegosztón már hallható is lesz, egy másikkal, ami már „dobozban van”, no meg persze az is, amellyel a zenekart azonosítják, és nem maradhat el egyetlen fellépésen sem, az Itt van ez a marha, vagy a záró szám, a Ketten a világ ellen.

A fékezett habzású siker két dolgot jelent. Egyrészt, hogy azért akadnak olyan darabok, amiknél sokat segítene egy énektanár és sok gyakorlás, másrészt, hogy van keresnivalójuk a színpadokon, mert az olyan daloknál, részeknél, amik illenek hozzájuk és kellően kigyakorlottak, már egészen minőségi élményt is képesek nyújtani. Drukkolunk az ősztől induló teljes formációnak.