Hiába a bordalok, alig ivott alkoholt

Tavaly szeptemberben bontott zászlót a Rácalmás Polgári Egyesület, már akkor tudatták, hogy közösségi rendezvényeket szerveznek a jövőben, amelyek célja a szellemi és kulturális örökség megőrzése, a hagyományok ápolása. Első rendezvényük még abban a hónapban a rácalmási polgári nap volt az Almási Szalonban. 

A helyszín ezúttal is a szalon kisterme volt, ahol a negyedszáz érdeklődőt Terekiné Rendes Éva, az egyesület elnöke köszöntötte. Felidézte, hogy az egyesület szervezésében az első előadást Fehér András tartotta a Szent Koronáról, amit – háromrészes sorozat lévén – februárban folytat majd. Elmondta, hogy a 200 éve született Petőfi Sándor az ő kedvenc költője is. Elő is kereste otthon az 1972-es kiadású kötetét, amiben ráakadt a Dunaújvárosi Hírlap 1997. március 14-i, ünnepi számára, amelynek 9. oldalán „Itt élt Petőfi Sándor” címmel teljes oldalas írás olvasható a Szalkszentmártonban található Petőfi Sándor Emlékmúzeumról, illetve annak frissen kinevezett igazgatójáról, Farkas Lajosról, akiről például azt is állítja kollégánk, hogy „jelenleg a világ egyetlen múzeumvezetője, aki igazgatói asztalának fiókjából húzhatja elő Rózsa Sándor pisztolyát.” Így aztán az est előadóját az ebben a cikkben szereplő összefoglaló felolvasásával vezette elő. 

Ezután a közönség elé állt Ördögné Rusz­thi Anna, a Rácalmási Játékszín Kör vezetője, aki a költő 1844-ben, Dunavecsén írt versét, a Gazdálkodási nézeteim címűt adta elő rendkívül plasztikusan. Az esten még kétszer idézte meg Petőfi szellemét költeményein keresztül, az előadás derekán a Szeptember végén című klasszikust (aminek utolsó strófáját Farkas Lajos szerb-horvát nyelven is elmondta Zmaj, Jovan Jovanović fordításában, hogy érzékeltesse, miként maradt meg annak dallama fordítás után is), illetve zárásként személyes kedvencemet, a Jövendölést, amelyet 1843-ban Kecskeméten vetett papírra. 

Farkas Lajos tabudöntögetőnek is mondható előadásának elején elmondta, Petőfi rövid élete alatt 849 verset írt, ebből Dunavecsén harmincat, Szalkszentmártonban 112-őt, valamint két drámát és egy regényt, Kunszentmiklóson pedig három verset. A világon a legtöbb nyelvre fordították le verseit, s összességében is előkelő helyen van, hiszen a világon a legtöbb nyelvre a Bibliát fordították le, Petőfi ebben az összehasonlításban a harmadik. Az életművet kevésbé ismerők számára talán megdöbbentő lehet az igazgató azon kijelentése, hogy Petőfi egy összeférhetetlen, kiállhatatlan ember, de zseni volt. Az életéről előadást tartani könnyű lenne, hiszen lerágott csont, két fehér pont van az életrajzban, az egyik a születésének helye, illetve a halálának az időpontja, helye. Farkas Lajos korábban megyei igazgatóhelyettes is volt, hozzá tartoztak a Petőfi-emlékhelyek. Akkor kapott egy leiratot a Magyar Tudományos Akadémiától, amelyben az állt, hogy hivatalosan Kiskőrösön született, s Segesvár mellett, Fehér­egyházán halt hősi halált. 

A múzeumigazgató úgy állította össze előadását, hogy három olyan dolgot említ, ami nem a szokványos megközelítés. A Petőfi-kutatók a Felső-Kiskunságot mindig csak mellékesen említik, holott sokkal nagyobb jelentősége van a költő életében. Petőfi Távolból című költeménye, aminek első sorát mindenki ismeri: „Kis lak áll a nagy Duna mentében...” – Szalkszentmárton és Dunavecse ölre ment azért, hogy valójában hol is állt ez a kis lak. Nyilvánvalóan nem rögzítjük hasábjainkon az előadás teljes tartalmát, hiszen akkor nem biztos, hogy a további előadásoknak kellő közönsége lenne, de néhány érdekességet előhívunk azért. Olyat, mint hogy Farkas Lajos állítása szerint a Petrovics család, amely evangélikusként egy teljességgel református közösségbe érkezett, közutálatnak örvendett, amiben annak is nagy szerepe volt, hogy felbérelt emberekkel összetörette a házi pálinkafőzőket, amik konkurenciát jelentettek neki. Az igazgató a költő születési helyével kapcsolatban is elmondta kételyeit, ugyanis 1848-ban mindenki a születési helyén indult országgyűlési képviselőnek, és felmerül a kérdés, miért Szabadszálláson indult Petőfi, miért nem Kiskőrösön. Bár a kérdéskört nyitva hagyta, hivatkozott Tóth Sándor: Petőfi és szülei Szabadszálláson című munkájára, ami leteszi a voksát az egyik mellett. Az est folyamán még számos érdekes téma felmerült, a többi között a szalkszentmártoni emlékmúzeum történetéről, felújításáról, és arról, hogy hiába a csodás bordalok, Petőfi alig fogyasztott alkoholt.