A karácsonyra hangolt a koncertorgonista ebben az évben is a templomban

Dunaújváros - Merthogy az advent a várakozást jelenti. Márpedig az orgonista által elmesélt történet szerint Sosztakovics is várakozott hónapokon keresztül. Hosszú időn át a lépcsőházban aludt felöltözve, összekészített bőrönddel. Ugyanis írt egy operát, ami Sztálinnak nem tetszett, írt is róla egy recenziót. Abban az időben ez azt jelentette, hogy várhatóan megáll egy lefüggönyözött autó a ház előtt, és vele Sosztakovics elmegy valahová, és vagy visszajön, vagy nem. Ő pedig azért aludt a lépcsőházban, mert nem szerette volna, hogy a családja ennek szemtanúja legyen, hogy a gyerekei lássák, hogy kirángatják éjszaka az ágyból, és elviszik valahová. Miért mesélte el ezt a történetet? Mert ő is ezt a történetet függeszti ki maga elé referenciapontként, ha elkeserítőnek találna bármit mai életében. Ezt javasolta hallgatóságának is vasárnap esti mindkét koncertjén, merthogy ismét kétszer is megtöltötték a minőségi zenére vágyók az evangélikus templom padsorait a kedvéért. 

A folytatásban egy olyan zeneszerző műve következett, akinek a nevét talán kevesebben ismerik, bár a francia Léon Boëllmann Gótikus szvitje, illetve annak toccata tétele a top 3 orgonadarabban benne van ismertségben, versenyben Bach D-moll toccata és fugájával. Azt is elárulta, hogy annyira szereti ezt a darabot, hogy lényegében emiatt kezdett el orgonálni. 

A műsorban helyet kapott Antonín Dvořák Újvilág szimfóniájának lassú, Largo tétele is. No és a hozzá tartozó történet is, amely magyarázatot ad arra, hogy a pentaton hangzásra épülő művet miért akarták amerikaiként feltüntetni, kisajátítani, és az indiánokhoz kötni. Pedig a pentaton hangsor a világ számos helyén a népi muzsika alapja. Rákász inkább az összetartozást hangsúlyozta ezzel, mint a különválasztást. 

César Franck Prelúdium, fúga és variációk című művéhez is járt egy történet (ahogy az orgonaművész koncertjén mindenhez), ráadásul ennek is igyekezett pozitív kicsengést adni, és humorba csomagolni. 

Johann Sebastian Bach Nun komm, der Heiden Heiland című koráljának előadásához „vendégművészt” is hívott, mégpedig a baracsi születésű Kiss Pétert, aki a Rákász Gergely Alapítvány tehetségtámogató programjának egyik kedvezményezettje. Péter egyébiránt a hét közepén Firenzében, majd pénteken a Jakó cukrászdában koncertezett, mielőtt Rákász Gergely a közönség elé szólította vasárnap. A sikeres duó után a fiatal tehetség egy szólóra is lehetőséget kapott Jean-Philippe Rameau francia zeneszerző egy darabjával és látványos sikerrel. 

Korábban tett egy olyan ígéretet, hogy sorra lejátssza Antonio Vivaldi Négy évszak szvitjének darabjait, az idei esztendőre a Nyár concerto jutott. Talán ennél a darabnál működött a legjobban látványkoncertjének vizuális része, a hatalmas kivetítőn Papp Norbert festőművész benyomásainak leképeződésén keresztül sikerült közelebb hozni a közönséghez a muzsika tartalmi részét. 

Ezzel akár véget is érhetett volna a koncert. Ha a közönség hagyta volna. Mert ez is visszatérő elem a szokásos decemberi Rákász-koncerteken, hogy ráadás nélkül nem engedik el a fellépő művészt. Leginkább kettő nélkül. A legtöbben már most várják a jövő évi alkalmat.