Fényt vetett a dunaújvárosi zenei olvasztótégely

Szombaton este a Kaptár Music Pubban ismét pulzált az a fény, amelyet a dunaújvárosi zenei olvasztótégely vetít a hazai undergrund zenei kultúrára. Vagy inkább a teljes szcénára. Az este fókuszában az a formáció állt, amelynek tagjai személyi okmányaikban is dokumentáltan dunaújvárosiak, bár a fővárosban élik hétköznapjaikat. De nem csak az igazolvány szerint dobog itt a szívük, a méltán egyre népszerűbb Alaszka elnevezésű formációjuk fellépésein is dunaújvárosi bandaként határozzák meg magukat. 

Ám mielőtt elfoglalták volna a Kaptár graffitije előtt a teret, ott egy másik alakzat festett merész színekkel egy igencsak látványos szivárványt a muzikalitás egére. Kell-e mondani, hogy a porondmester ebben az esetben is a 2400-as irányítószám alatti területen született? A YeuX zenekar frontembere, Semegi Zoltán ugyanis a gimi padjait koptatta nem is olyan régen. Ma pedig már egy olyan formáció élén áll, amely úgy kísérletezik a hangszeres és a szintetizált zenével, amire az erre nyitott közönség hamar felkapja a fejét. Műfaji meghatározással kár is lenne bajlódni, de talán Juhász Gyula segíthet: „Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon...” 

Szívmelengető érzés látni, amikor egy fiatal, ambiciózus muzsikusokból álló banda éjszakába nyúló fellépésén gyakori az ősz halántékú korosztály a közönség soraiban. Persze nem túl bonyolult a megfejtés, a szülők ki nem hagynák, ha gyermekük hazai pályán lép színpadra. Az Alaszka már néhány taktus után bizonyította, nem volt véletlen, hogy a Kispál tehetségkutatóját megnyerték. Nem elég, hogy zeneileg alapos, igényes munkával álltak elő Majd című albumukon, de szövegeik is súrolják a költészet határát, de legalábbis komoly emésztenivalót kínálnak a hallgatóságnak. Mindehhez még hozzájön a két frontember, Fábián Gábor „Weki” és Pribék Péter szuggesztív teljesítménye, és már ott lüktet az emberben a vágy, hogy majd övé legyen otthon is a Majd.