Az elmúlt hetven esztendő kötelez, de mit hoz a jövő?

Idén ünnepelheti fennállásának 70 éves évfordulóját a Dunaújvárosi Vasas Táncegyüttes. Annak idején a nemzetközi színtéren is egy ismert és elismert néptáncoscsapatként tartották számon. Hetven év hosszú idő, természetesen alakult, formálódott az együttes, és voltak hullámvölgyek is. Az együttes támogatása, segítése érdekében hozták létre 2007-ben a Dunaújvárosi Vasas Táncegyüttes Alapítványt, amelynek hétfős kuratóriuma társadalmi megbízatásban, díjazás nélkül végzi munkáját. A fenntartó Munkásművelődési Központtal azért küzd, hogy életben tartsa a „Vasas-örökséget” és hogy ismét fejlődő pályára állhasson az együttes. Ehhez azonban támogatókra is szükség lenne – minderről Horváth Attila, az alapítvány elnöke és Orgovány Zoltán kuratóriumi tag beszélt lapunknak.
Idén sikeresen pályáztak a Nemzeti Együttműködési Alap kiírására, valamint bevételi forrást nyújt még az egyszázalékos adók felajánlása (amelyeket ezúton is köszönnek a támogatóknak), így összességében mintegy kétmillió forintból tervezhették az együttes idei programjait. Ebből támogatták például a Pünkösdirózsa Néptánctalálkozót a városban, illetve júliusban egy 30-35 fős csapat balatoni tánctáborát tudták segíteni. A maradék összegből pedig még a jubileumi ünnepség szervezéséhez és lebonyolításához szeretnének hozzájárulni.
A szűkös anyagi lehetőségek miatt fesztiválokra nem tudtak elutazni, a fenntartó MMK-nál rendelkezésre álló költségvetés pedig éppen csak arra elég, hogy a napi munka biztosított legyen.
– Gyökerek nélkül, hogy adjunk szárnyakat a gyerekeknek? A helyzet az, hogy a fejlődéshez pénz kell. Mi azért hoztuk lére az alapítványt, mert szeretnénk többet nyújtani az együttesnek, a városnak és minden néptáncot szerető embernek. Amit csak tudunk, a csapat rendelkezésére bocsátjuk, de egyedüli külsős támogatóként nagy dolgokat nem tudunk elővezetni, az alapítvány egyedül kevés ehhez – mondta Horváth Attila. Egy alapítványt bárki támogathat. Régebben az önkormányzat és egyéb támogatásokkal évente mintegy 6-7 millió forint állt rendelkezésre, ebből fellépőruhákat és kiegészítőket tudtak vásárolni, rendezvényeket szervezhettek, fesztiválokra járhattak, új koreográfiákat tanulhattak, amelyek mind-mind fontosak a fejlődéshez – magyarázta Orgovány Zoltán. Mint mondta, egy-egy fesztivál lehetőséget ad a kapcsolatok építésére, tanulhatnak egymástól és az idősebb hagyományőrzőktől a táncosok. A ruhák azért fontosak, mert a versenyeken szigorúan szemlézi ezeket a zsűri, ráadásul a koreográfiákat is ehhez készítik. Vannak ruháik jelenleg a raktárban, adogatják is egymás között a táncosok, de nincs továbblépési lehetőség.
Mint az élet minden területén, úgy a Vasas működésében is nyomott hagyott a világjárvány, de ezen kívül más gondok is megviselték a csapatot. Talán még emlékeznek rá, öt kiváló táncos alkotta egy időben az együttes vezetését, azonban belső ellentétek nyomán végül Szőke Genovéva kivételével mindegyikük elhagyta a csapatot. Ezután egy nemzetközi hírű táncpedagógus, Lengyel Szabolcs, becenevén Micsi érkezett az együtteshez. Nem egy egyszerű helyzetbe csöppent, a feszültségekkel teli szülői értekezlettől kezdve a teljes ifjúsági korcsoport kieséséig. Nem beszélve arról, hogy a pandémia miatt csak online tarthattak táncórákat, nem voltak fellépések, nem fogadhattak jelentkezőket sem.  
– Egy új irányra, új koreográfiákra volt szükség. Úgy érezzük, Micsiben megvan minden szakmaiság és hagyományőrző szellemiség, ami az újjáépítéshez, a szemléletváltáshoz szükséges. Ő az, akivel a táncosok ki tudnak lépni az országos, vagy akár a nemzetközi színtérre, de ehhez a csapatnak fel kell készülnie még létszámban és tudásban is – mondta Orgovány Zoltán.
Lengyel Szabolcs vezeti a nagy együttest, míg annak tagjai az utánpótlás-korosztállyal foglalkoznak, természetesen Micsi irányítása mentén. Ezen táncosoknak az alapítvány támogatást nyújtott egy kétéves táncoktatóképzésen való részvételre. Micsi különösen nagy hangsúlyt fektet a közösségépítésére, a szülőknek köszönhetően egy közösségi teret alakítottak ki az MMK pincéjében. Igyekszik átadni a szakmaiságot a táncosoknak, kijavítani az eddigi rossz berögződéseket. Az együttes népszerűsítése érdekében jött a flashmobok ötlete, amikor is az MMK-tól a főtérre vonulnak, és egy rövid táncos műsorral kedveskednek az embereknek. A pandémia korlátozásainak feloldása óta már érkeznek óvodások is az együttes kötelékébe, hirdetnek majd felvételiket is, de a jelentkezés tulajdonképpen folyamatos az együttesbe.
– Nem akarjuk, hogy úgymond az MMK pincéjének táncoljanak a fiatalok. Szeretnénk, ha nemcsak a városban lenne világhírű az együttes, hanem ismét felkerülne a hagyományőrzők térképére, és meghívást kapna fesztiválokra. Ehhez persze el kell érniük egy bizonyos szintet, és ha a vezető is úgy látja, akkor mehetnének táncolni és vinni Dunaújváros hírnevét. És persze támogatókra is szükség lesz – mondta Orgovány Zoltán.
Az együttesnek az év legfontosabb eseménye természetesen az, hogy méltóképpen megünnepelhessék a hetvenéves évfordulót. A kis költségvetés mellett sajnos az is nehezíti a szervezést, hogy hiába beszélték le már hónapokkal korábban a két egymást követő decemberi napot a gálára a színházban, most kénytelenek többhetes különbséggel lebonyolítani: november közepén a jelenlegi táncosok készülnek műsorral, decemberben pedig az elmúlt évek táncosai, vezetői lépnek fel nosztalgiaműsorral.