Rendhagyó kiállítás nyílik városunkban

Hihetetlenül gyorsan szállnak az évek – szinte sokkolt a felismerés annak apropóján, amikor Gombos István Ferenczy Noémi-díjas és Vörösmarty-díjas örvös iparművésszel beszélgettünk az újabb jubileumi tárlatáról. Emlékszem a hatvanadik születésnapja alkalmából készített kiadvány bemutatójára, és mintha csak tegnap lett volna a 2017-es retrospektív tárlata is, amelynek megnyitóján teltház volt az Intercisa Múzeumban. Eltelt tíz kerek esztendő, azóta pozitív és negatív impulzusok egyaránt jellemezték ezt az időszakot, volt még egyenes is az a bizonyos görbe, éppen ezért jelentős az, hogy idén április 11-én megélhette dunaújvárosi művészünk a hetvenedik születésnapját. 

– Emlékezetessé akartam tenni ezt a jubileumi tárlatot, hogy a látogatóknak örömöt szerezzen a mintegy negyven alkotói évből válogatott kisplasztikák szemléje- mondta lapunknak Gombos István, vagy ahogyan az ismerősi körben becézik, Gombi. 

Kedden nagy munkálatban volt többedmagával a közgyűlési terem előtti aulában, köztük Prosek Zoltánnal, aki már évtizedek óta a fő rendezője a Gombi-táraltoknak. Most is azon dolgoztak, hogy a június 21-i kiállításmegnyitóra minden a megfelelő helyére kerüljön.  

Kívülállóként azt gondolhatnánk, hogy van miből meríteni, így könnyű összeállítani egy klassz kiállítást. Ám éppen az alkotások sokasága adja az egyik legnagyobb nehézséget. Természetesen először fel kell mérni a tér adottságait, majd megtervezni, hogy miként jelenítsék meg az egyes alkotói korszakokat, milyen darabokkal szemléltessék a művészi munkásság változását, illetve a művész sajátos ismertetőjegyeit. Ezután szó szerint össze kell gyűjteni a műveket, ugyanis mint azt Gombi elmondta, nagyon sok alkotása magántulajdonban van, külföldön és idehaza egyaránt. 

Innentől következik a rendezői kulcsfeladat: úgy kialakítani az elrendezést, hogy a szemléltető kisplasztikák térbeli hatását is élvezni tudja a közönség. Az ötvösművészeti kompozíciók egyik különlegessége éppen abban rejlik, hogy már maga az anyag megválasztása is megannyi játékosságot rejt magában, például a fényes, tükröződő krómacél a konstruktív geometrikus formáknál, vagy a hűvösséget, a keménységet, a mondanivalót erősítő bronz a társadalomkritikai megfogalmazásoknál. A kovácsoltvas jónéhány emblematikus Gombi-alkotás alapjául szolgált, kezdve a Hagyaték a harmadik évezred küszöbén című sorozattól a táncoló balerinákat szemléltető kompozíciókig. 

A paravánok felületén, amelyek körülölelik a gyűjteményeket, fényképek elevenítik fel az alkotói munkásság mozzanatait, és helyet kapnak rajta olyan önálló alkotásokról, illetve sorozatok elemeiről készült fotók is, amelyek a mostani kiállításon nem szerepelnek. 

Hogy mit is lehetne mondani a kiállítás ajánlójaként? A legegyszerűbb, ám annál lényegre törőbb az, hogy beszéljenek magukért az alkotások. Fények és árnyékok, tökéletesség és torzó, finoman könnyed és ridegen nyers térbeli varázslat alkotja az egészet. Mint azt Gombi hozzátette, a dinamizmus az, amely összeköti őket, és ez az, ami az embert is életben tartja.