Most akkor született egy újabb dunaújvárosi supergroupunk?

Amikor találunk egy olyan zenekart, amiben legalább egy újvárosi muzsikál, könnyű szívvel kimondjuk: ez a mi bandánk. Hasonlóképpen jártunk a NAIV nevű formációval, amely nemrégen mutatkozott be Dunaújvárosban a KMI-ben.

Maradjunk annyiban, hogy Endy (Kiss Endre) egyik első nagy dobása az Október nevű zenekar létrehozása volt, benne a Tibivel, a Fefével és a Liviusszal. Ő pedig a szólógitáros lett. Most pedig több másik után itt vagyunk ezzel a NAIV nevűvel.

A koncertre érkezők rendre megálltak, zajosan ünnepelték az Endyt, és ezzel interaktívvá vált az ügy. Most viszont csak az ő történetét vettem elő.

– Nem tudnám megmondani, hogy ez hányadik formáció, ami hozzám köthető, de nem is lényeges. Igaz, hogy van egy hasonló nevű másik zenekar is, de mivel nem kereskedelmi céllal zenélünk, a mi szempontunkból tök mindegy.

Véletlenül születtünk

– A dolog úgy kezdődött, hogy a Semegi Zoli, akivel már „ezer éve”, gimnazista kora óta ismerjük egymást és dolgozunk, elment Győrbe, és vett egy gitárt. Aztán áthozta hozzám megmutatni. Ha már így alakult, elkezdtünk ott a lakásban zenélni. Felvettem egy rövid videót, amit elküldtem a Bérczes Lacinak, az Ördögkatlan Fesztivál szervezőjének, aki megnézte, és meghívott bennünket. Így aztán nem volt mese, össze kellett raknunk egy programot. Akkor került hozzánk Hankó Oszi zongoristának, így aztán meg is alakultunk.

– Egyszeri alkalomra terveztük, de együtt maradtunk, nevünk is lett, szóval beindult a dolog. Ezt a programot viszont valószínűleg itt, Dunaújvárosban játsszuk utoljára, esetleg még egyszer a Hunniában a Balaton klubban. Ne sajnáld, mert ez a hír nem hangzik rosszul, hiszen ma már a saját dalainkra összpontosítunk. A mostani műsorunkban pedig főleg Cseh Tamás, Baksa Soós János, Kozma György, Menyhárt Jenő zenéit adjuk elő.

– Mindhárman alkotunk. Aki éppen hoz valamit, azzal foglalkozunk, és ha megvan, megyünk tovább. A főkolompos a Semegi Zoli. Kétméteres, fele annyi idős, mint én, és ezen adottságait kihasználja ellenem. Ezért tegezhet is.

Meddig láthatunk előre a NAIV jövőjében?

– Ami biztos, az, hogy holnapig. Annyi minden előfordulhat, hogy ettől hosszabb távot nem mondhatok.

– A trió nagyon munkás formáció, de mi négyen vagyunk, mert van egy kiváló dobgépünk is, amit a Zoli kezel. Olyan, mintha három keze lenne. Gitározik, a basszeron is játszik, és nyomogatja a masinát. Ráadásul énekel is. Lehet, hogy dupla gázsit szeretne, de az még nem egy lejátszott dolog.

Izgalmas lehetőség

– Tetszik nekem ez a dolog ebben a formában. Összejövünk, valaki elkezd valamit játszani, és abból majd kijön valami. Vagy nem, de inkább igen. Amikor például elmentünk nyaralni, abból is lett rögtön egy számunk.

Az öcsémmel

– Vele már korábban megérkeztünk, aztán nézte, hogy mi hogyan viselkedünk, és mit játszunk. Majd vett egy kis zöld füzetet a papírboltban, jegyzetelt, és egyszer csak elkezdte játszani. Készen volt a nóta. A címe: „Most nyaralunk”. Nyilván nem tervezzük, hogy együtt muzsikáljunk, de attól a barátság még hibátlan marad. Jó viszonyban vagyunk, szurkoltam neki az elmúlt két évben, mint ahogy ő is nekem, amikor én voltam a rehabon! Meg is látogatott. Annak viszont nem volt alternatívája, hogy a kezdetek után együtt maradjunk. Annyira különböző egyéniség vagyunk. Tudod, a két dudás, meg a csárda.

Még egy ok

– Ezek mellett én nem is vagyok zenész, ahogy egy jó gitáros sem, csak szeretek játszani. Amit akarok, azt viszont meg tudom csinálni. Ezért nem akartam azt az irányt választani, amit ő, hogy abból éljek meg a jövőben. Senkire sem vagyok irigy. Nekem megvan a saját szakmám, ami a hivatásom, és ezért így lazán veszem a zenélést. Általános iskolai tanár vagyok Zuglóban. A tanár uras megszólítást a gyerekektől jó néven veszem, de ha bemegyek egy kocsmába, akkor a koncertlátogatók már szólítsanak a nevemen.

Még szerencse, hogy a sportágválasztókon nem csaptak le Semegi Zolira. Az alkata miatt némely sportágban jó opciókkal indulhatott volna. Mákunk van, egy nagyszerű zenész válhatott belőle.

– A sport kimaradt az életemből, így aztán a zene felé fordulhattam. A Móricba jártam egy teljes évig, és megtanultam a furulyán egy népdalt. Nem ez volt a meghatározó élmény, de már akkor is éreztem, hogy tudok mit kezdeni a hangommal. A Széchenyi gimiben pedig már egyből kezelésbe vettek. Jó közegbe kerültem, kiváló ének- és irodalomtanárom volt. Figyeltek rám, és egy szál gitáros fölállásban egy sor városi rendezvényen szerezhettem gyakorlatot. Az MMK-ban már tizenhét évesen Cseh Tamás-estet csinálhattam.

Mérnök informatikus

– Weboldalakat fejlesztek. Bennem is mindig megvolt a vágy, hogy jó lenne főállású művészként tengődni, de a köz­ízlés eltalálásának a követelménye miatt egy kiszolgáltatottságot is éreztem, amit nem akartam bevállalni. A nem képzett-tanult zeneszerzők számára elég nagy kihívás a dalok megírása, ráadásul az elektronikus pályán nagyon sokan egyedül dolgoznak, ott is komoly technikára van szükség, így aztán úgy érzem a helyemre kerültem.

– Alapvetően hozunk egy bluesos ízt, hozzá egy kis színházi intimitást, és ezt akarjuk feldobni az elektronikával. Lehetséges-e egy nagy ugrás a siker világába? Az az igazság, hogy a mai online médiával átszőtt világban bármi előfordulhat. A hírnév nem az elsődleges dolog. Nagyon sokat változott az ehhez való hozzáállásom. Úgy érzem, hogy lejönni Dunaújvárosba, ahonnét származok, és csinálni egy ilyen meghitt bulit a családtagok és ismerősök előtt, nagy dolog. Először magam számára kell elfogadható teljesítményt nyújtani.

Olyan jókat nyilatkozott Endy a Hankó Oszkárról, a csodálatos zongoristáról, hogy szinte meghatódtam tőle.

Könnyű volt elcsábítani

– Ugye ismered a Katának a tánchoz való viszonyát? Nahát, engem is könnyű volt rávenni erre az együttmuzsikálásra. A sikerre persze az égvilágon semmi garancia sem volt. Az volt a koncepció, hogy megnézzük, mi lesz belőle. Nem volt egy vakmerő lépés, mert mi fellépések nélkül is jól elcimborázunk egymással. A zene akkor működik jól, ha a tagok hasonló kapcsolatban vannak egymással.

– Acélvárosiak vagyunk mind a hárman, én Miskolcról származom. Ide is jó volt lejönni velük, pláne azért, mert a családom is velem tarthatott. A halászcsárdán keresztül vezetett ide az utunk. Remélem, hogy nem rúgnak ki azért, mert feszülő hassal érkeztem a koncertre.

A zene marad szerelemnek

– Budapesten élek és dolgozok, taxisofőr vagyok. Nem hülyítelek. Úgy éltem meg a zenélésemet, hogy nem akartam azon aggódni: ki tudom-e fizetni a csekkjeimet a fellépésekből. Az a jó, amikor a zene a szerelem, ami kitölti a maradék szabadidőmet.

– Lélekben még fiatal vagyok, ezért belefér az időmbe. Egy érdekes hangzásvilágot jelenítünk meg, és azzal nagyon jó dolgokat lehet létrehozni. Magam is kíváncsi vagyok rá, hogy mi lesz ebből a munkából.