„Kutyaütő” hangmérnökből lett kiváló hangmester, zeneszerző

– Nem volt furcsa a Bartók színpadán játszani?

– De igen, nagyon furcsa volt, mert én mindig a másik oldalon állok. Nem érzem magam odavalónak. Én azt az oldalt, a keverőpultot szeretem. Azt ismerem, azt tudom. A színpadi részt még nem érzem. Nekem ez egy egészen idegen helyzet volt. Nagyon jólesett, de szívesen dolgoztam is azért. Nem tudok kiesni a szerepemből.

– A Bartókba tulajdonképpen hazaérkezett, nem?

– Az egész hangmérnöki karrierem innen indul, itt voltam „kutyaütő” hangosító az elején, innen kerültem fel Budapestre, ahol még mindig „kutyaütő” hangosító lettem, és most már ott tartunk, hogy egy egészen normális stúdiónak a vezető hangmérnöke vagyok.

– Ha már dunaújvárosi vonal, ez a stúdió adott otthont a Quimby online koncertjének.

– Igen mi fogadtuk be a rendezvényt. A zenekar hozott magával egy német hangmérnököt, aki egy végtelenül kedves figura, nagyon sokat is tanulhattam tőle, és ennek nagyon örülök. Ott technikusként szerepeltem. A buli nagyon jól sikerült. Találkozol a Quimbyvel, és te vagy a házigazda. Megjön a Tankcsapda, még mindig te vagy a házigazda, megjön az Anna & the Barbies, majd az Esti Kornél, és a Supernem és még mindig te vagy a házigazda. Nem nagyon lehet ennél jobb napot elképzelni szerintem. Hozzá kell tennem, hogy két napot voltak nálunk, és nagyon sokat mosolyogtunk, nagyon jó élmény volt.

– Szerényen „kutyaütőnek” mondja magát, de Fonogram-díjas felvételben is közreműködött.

– Még mindig „kutyaütőnek” gondolom magam. Vannak elképzeléseim arról, hogy mi a jó, és szerintem még nem vagyok ott. Nagyon örülök, hogy már a második zenekar Fonogram-díjat kapott, amellyel dolgozhattam, tavaly az Ötödik Évszak, most a Cimbaliband. Mindkettő világzenei felfogású, akusztikus anyag. Az kiderült az elmúlt években, hogy bármennyire szeretem a rock-metál zenét, hangmérnök-szakmailag főként az akusztikus zene, a nyersebb megszólalású világzene az, ami nekem jól áll. Az Ötödik évszak is ezért keresett meg, azt mondták, hogy szeretnék, ha én keverném a lemezt, mert akkor az olyan jó rockos lesz, ami nekik jót fog tenni. Úgy látszik, hogy bejött, kaptak egy Fonogramot.

– Mennyire volt nagy találkozás Danics Dórával?

– Nagyon. Volt már dolgom pár frontemberrel saját zenekarokban. Kiderült az első közös dalnál, hogy jól működünk együtt, neki jó a zene, tetszik a szöveg is, amit írtam hozzá, teljesen bele tudja magát élni. Az első dal után kérte, hogy nézzük meg, van-e még. Mondtam, hogy van még egy lemeznyi, nem lenne nagy baj, ha próbálkoznánk. Aztán mondta, hogy ő is írna néhány szöveget. Kiderült, hogy úgy ír szöveget, mint én. Ha meghallgatod a lemezt, nem fogod tudni eldönteni, melyiket írtam én, vagy ő. Itt már kiderült, hogy nagyon szerencsés ez a találkozás, abszolút egyetértünk abban, hogy zeneileg mit szeretnénk. Neki a rock-metál vonal teljesen új, ilyen formában sosem volt benne. Nem is hallgatta és most sem hallgatja. De ez nem baj. Egy nagyon érdeklődő ember, aki sok stílust szeret, és szeretne művelni egyszerre. Tényleg, ha lehetne, egyszerre tíz helyen énekelne. Mi mondani akarunk valamit. A mondanivaló benne van a szövegben, viszont ezt nem lehet egy bossa novával előadni, hanem ez a fajta megfogalmazás kell. Nagy egymásra találás volt zeneileg. Túlvagyunk jó sok izgalmas eseményen. Bárki bármit gondol, mi Dórival nagyon jó barátok vagyunk. Én sem gondoltam régen, hogy ha egy énekesnő, meg egy zenész srác összeáll, akkor lehetnek csak barátok. De lehet ilyet. Ő főállású énekesnő. Egyértelmű, hogy a metál zene nem az, amiből házat fog magának építeni. De mégis benne van, mert a mondanivalónk közös, és ezt nagyon érzi.

– A népzenei vonal hogyhogy nem csúszott bele a zenébe?

– Nagyon sok népzenésszel dolgozom most már tizenéve, ő pedig világzenei zenekarban énekelt. Ez helyenként, egy-egy dalban fel-fel tűnik, az intonációban ott van. Sokat beszélgettem népzenészekkel arról, hogyan lehetne jól nyomni a népzenét egy ilyen rockos vagy könnyűzenei környezetben. Hogy ne tűnjön úgy, hogy én „meggyalázom” azt. Ez egy nagyon nehéz dolog. Sok népzenész mondja, hogy várják, mikor lesz az, hogy elkészül egy produktum, amire azt lehet mondani, a magyar könnyűzenébe a magyar népzene így van jól beépítve. Még nem találtam ki, hogy én hogyan tudom jól megvalósítani. Vannak népzenei dallamok az egyik dalban, amit éppen nem én írtam, hanem egy gitáros, Sinha Róbert, aki világzenész. Tőle ez teljesen hitelesnek hatott. Én szándékosan még soha nem próbáltam népzenei dallamot írni. De már sokat kacérkodom azzal, hogy kéne, mert nagyon is szeretem a kultúránkat, és nem lenne baj, ha az emberek találkoznának azokkal a zenékkel, amiket én hallok a stúdióban zenekaroktól, mert igazából már megszületett a magyar „populáris népzene”, nagyon sok kiváló produkciónk van, csak még az emberek nem hallják. Ami népzenei alapokkal, a környező országokból begyűjtött hatásokkal szervesülő magyar világzene. Szerintem ilyen már van. Rockban már megvan például a Dalriada zenekar Sopronból. A lemezeiken népzenei formációk is játszanak a metál zenészek mellett. Miért nem foglalkozunk ezzel? Mondom ezt úgy, hogy azt a fajta zenét nem hallgatom, mert nem az én világom, de amit képviselnek, azt nagyon elismerem. Abszolút hiteles.

– Annyira jók voltak a visszajelzések a Tengerszem első lemezéről, hogy muszáj volt jönni a másodikkal?

– Jók voltak a visszajelzések, amiket kaptunk. Várakozáson felül tényleg nagyon jók voltak. Igazából az derült ki, hogy mi még nagyon sok mindent szeretnénk mondani. Az új lemezen szereplő dalok kicsit más megfogalmazásúak a szövegekben, más dolgokról szólnak. Kicsit talán kevésbé elvontak, ha mondhatom ezt. Van még mit mondanunk, már arról beszélgetünk, hogy mi lesz a harmadik lemezen. Mert egészen konkrét elképzelésünk van, hogy mit akarunk csinálni harmadszorra.

– Mi van akkor, ha a Tengerszem annyira sikeres lesz, hogy már nem fér össze a hangmérnöki munkával?

– Ha megtörténne, akkor azt jelentené, hogy időszakosan feladnám a hangmérnöki munkámat. Mert azt gondolom, hogy egy zenekarnak van egy jó íve. Ha felkapják, ha elkapja az embereket, ha odakerül a megfelelő közeg elé, akkor van két-három remek év, amit ki lehet használni országhatáron belül, vagy akár kívül is. De semmiképpen nem akarnék haknizenekarrá válni, az kizárt dolog, hogy elmenjek falunapokra metált játszani. Mert nem erről szól.

– Az első lemez mellé komoly támogató állt, ott lesznek a másodiknál is?

– Elkezdtünk tárgyalni a Hammerworlddel a második lemezről, de a pandémia alatt kicsit kuszák lettek a dolgok. Tervben van, hogy náluk jön ki a második lemez. De, hogy az is újságmelléklet lesz-e, azt még nem tudjuk, de csak idő kérdése, hogy kiderüljön. Én örülnék, ha ugyanúgy megjelenhetne. Az újságmelléklet egy olyan zenekarnál, amelyik most indult, mint mi is, nagyon fontos. Kell egy háromnegyed év, még ha tízezer példányban jött is ki, hogy tényleg eljusson az emberekhez. A pandémia abból a szempontból nagyon rosszul jött, hogy nem tudtuk magunkat megmutatni. Egy rockzenekar akkor működik jól, ha ki tud állni a színpadra, és jó hangosan meg tud szólalni. Akkor sokkal gyorsabban és organikusabban tud terjedni. Így viszont csak abban tudtunk bízni, hogy a CD sok helyre eljut, és ennek nagyon hosszú a kifutási ideje.