Lilla és a hívogató popszakma

Az első találkozásunk alkalmával még az egyik utánpótlás női vízilabdacsapat kapusaként mutatták be nekem. Hosszú idő után az X-Faktor-os meghallgatásokon köszöntünk egymásra. Szerencsét próbált a Fehérvár Hangja tehetségkutatón is. Láttam már a rockklub pultosaként, és hallottam, hogy különleges miniformációval, unplugged koncertekkel járja a fővárosi klubokat.

Most pedig egy teljesen profi dologgal lepett meg, a streetROYAL – Túl hangos a világ (közr. Kool Kasko, Lilla) produkciójában működött közre. Nahát, ez már egy túl erős (jó irányba vett) kanyarnak tűnt a szememben. Kedves hölgyem, álljunk csak meg egy pillanatra!

– Ki ez a Lapu Lilla?

– Egy törekvő dunaújvárosi lány, aki mindig úgy próbálta irányítani a sorsát, hogy az életéből maximálisan ki tudja hozni a jó dolgokat.

– Honnét hová tartasz?

– Általában is megfogott a klubok varázsa. Előadóként, és bizonyítottan munkavállalóként is. Most már hetedik éve a Bal2-ben dolgozok, ami szépen lassan egy ikonikus klub lett a városunkban. Az első ötben a pultban nyomtam, miközben folyamatosan a mostani szerepkörre készültem. Most már egy kis irodában az egység menedzselésében segítek Tóth Zoltánnak, Tökinek. Őt aztán megszámlálhatatlan buli szervezőjeként és lebonyolítójaként ismerheti a közönség. Jó lendületben vagyunk, a vírusidőszak dacára is szép eredményeket érünk el. Örülök ennek a lehetőségnek.

„Mindenkedvelő vagyok, a rock és a metál kivételével mindegyik stílusban találok a kedvemre valót”

– Melyik a kedvenc, bevállalt és gyakorolt zenei műfajod?

– Kis túlzással azt is mondhatom, hogy „mindenkedvelő” vagyok, hiszen a rock és a metál kivételével mindegyik stílusban találok a kedvemre valót, és emiatt sokféle dalt énekelek. Persze kipróbáltam a zúzósokat is. Egyszer kompromisszumot kötöttünk egy fiúbandával, hogy egy kicsit popos köntösbe öltöztetett rock- és metáldalokat énekelek velük. A tervünk egyikünknek sem jött be a valóságban, hamar vége szakadt a közös munkának… Egy akusztikus duóval, a „Lapu Lilla és vendégei” elnevezésűvel viszont durván két évig nyomtuk. Valóban mindig meghívtunk mellénk valakit. Jó széria volt, hiszen egy idő után már nem mi mentünk a fellépések után, hanem folyamatosan bennünket kerestek meg a szervezők. Sajnos szakmai problémák miatt ez is félbeszakadt.

– Az idei tavaszra új szintre léptél!

– Ezt a streetROYALnak köszönhetem. Már hat éve ismerem a csapatot. A tetoválós Kecskés Roli révén dunaújvárosi bandának is mondhatnánk őket, de ma már Mátészalkán élnek. Az eddigi dalaikkal is nagyon jó nézettséget értek el. A dal refrénjét már régen megírtuk, amit aztán nem használtunk fel a tavalyi év végéig. Most viszont felhívtak, hogy csináljunk belőle egy igazi nótát. Nem akarom túl fényezni magunkat, de tényleg egy „igazi” lett belőle! Csak közreműködő vagyok a dalban, de ez volt életem első videóklipje, amiben szerepeltem, és nagyon élveztem a közös munka minden percét. Olyan stábbal dolgozhattam, akik neves előadók produkcióiban szerepelnek. Hálás vagyok a fiúknak, hogy lehetőséget kaptam erre a bemutatkozásra.

– A folytatás?

– Ez a feladat annyira megtetszett, hogy a jövőben szívesen vállalkozom más zenekarokkal, illetve előadókkal való együttműködésekre is. Elsőként említhetem a dunaújvárosi BeatKOHO együttest, amellyel hasonló feladat vár rám. Felkészülök arra is, hogy ha újra indulhatnak a bulik, a zenés rendezvények és a fesztiválok, egy önálló műsorral is nyakamba vegyem a világot.