Ragyogtak a fehérvári versenyen a néptáncos Mezőföld Virágai

– Ez általában is egy rangos eseménynek számít, de különösen az volt az idei évben. Eredetileg azoknak hozták létre, akik valamiért nem a nagy országos megmérettetéseken, mint például ­Szarvason vagy Békéscsabán kívántak bemutatkozni egy komoly szakmai zsűri előtt, hanem egy kisebb fórumon. Ez a lehetőség eredetileg egy, Fejér megyei seregszemleként jött létre, de mára szinte országos érdeklődés övezi. Nagyon komoly szakmai műhelyekből is érkeztek táncosok, például Százhalombattáról vagy Gödöllőről. Az itt indulók produkciója kiemelkedő színvonalat hozott, ezért szinte kivétel nélkül megérdemelték volna a „Mezőföld Virága” kitüntető cím elnyerését. A létszámot tekintve is jelentős volt az esemény, hiszen ötvenkét versenyző harminckét produkcióját értékelte a zsűri.

Ötvenkét versenyző harminckettő produkcióját értékelte

– Hogyan történik a kiválasztás?

– Egy ilyen versenyen szólótáncosokat szeretnének látni. Nagy felelősség annak a megítélése, hogy meg van-e az emberben ez a képesség. Amikor ezt vizsgálva ránézel egy táncosra, majdnem mindegy, hogy az adott pillanatban mit csinál a színpadon, meg tudod mondani, hogy ő az-e, vagy egy jó kartáncos. Az utóbbi is lehet egy kiválóság, de a szólótánchoz különleges kvalitás is szükséges, amivel a többiek elé kerülhet. Lehet, hogy az illető nem is tudja ezt magáról. Ahhoz is szakember kell, hogy kiválassza az arra termetteket. Azt is meg kell tudni mondani neki, ha nem arra született.

– Mérce vagy ugródeszka egy ilyen verseny?

– Az induló számára elsősorban mérce. Ebben az esetben nem szeretem ezt a fogalmat, hogy ugródeszka, igaz azt sem, ha a táncos ezt a versenyt arra használja. Azt gondolom, hogy ezeknél sokkal többet ér az, ha a versenyre készülő elmélyül a számára kiválasztott anyagban, és példaként állhat a társai elé. Nem az eredményével, hanem a felkészültségével és az akarásával. Nagyon fontos üzenete van egy ilyen sikernek, hiszen azt mutatja, hogy egy cél érdekében ő terhelhető, pluszmunkát vállal, és végigjárja a hozzá vezető utat. Számomra ezek nagyobb értékek, mint a megszerezhető oklevelek felmutatása.

– A siker íze?

– Nyilván a mesternek sem mindegy a tanítvány sikere. Nagyon jó érzés, amikor az ember visszaigazolást kap arról, hogy jó úton halad és a megfelelő munkát végzi. Az, hogy nemcsak a saját kis régiódban vagy sikeres, hanem az ország más részeiből érkező rangos zsűri is elismeri a munkátokat, ahogy a távolról érkező kollégák is elismerően bólogatnak, miután megnézték a produkciótokat.

– Jutalompihenő?

– Nincs rá szükség, hiszen bár jelentős volt a megmérettetés, de az összes elvégzendő munkák között ez csak egy kis etűdnek számít. Most meg sem tudnám mondani a következő verseny időpontját, mert én nem is vagyok nagyon híve, de mivel a gyerekek számára ez nagyon fontos, természetesen részt veszünk a következő hasonló eseményeken is.

Színvonalas versenyszámokat hoztak a többiek is

A Mezőföld Virágai cím elnyerői

Farkas Áron, a dunaföldvári Beszédes József Általános Iskola nyolcadikos tanulója a Kalotaszegi legényessel ért célba.

– Komoly verseny volt, nagyon színvonalas versenyszámokat hoztak a többi táncosok is. Egy kicsit irigykedtem rájuk, mert ők is jól táncoltak. Fölmerült bennem, hogy jó meg kell nyomjam a magamét, hogy versenyben legyek velük és elérjem a mércét. Szerettem volna negyedszer is elnyerni a Mezőföld Virága címet! Úgy is lett, sikerült, nagy tapsot is kaptam érte, aminek most is nagyon örülök! A verseny élvezetes volt, de eléggé izgultam miatta.

Pásztor Máté és Molnár Lilla a Feketelaki táncokkal nyerték el a díjat. Mindketten dunaújvárosi táncosoknak mondják magukat.

Molnár Lilla egyetemista.

– Mezőségi páros táncokkal indultunk, és ezzel nyertük el a kitüntető címet. Egy ilyen táncnál nem elégséges csupán a lépéseket és a figurákat elsajátítani, hiszen nagyon fontos emellett a páros viszony bemutatása is a koreográfiában. Élveztem a bemutatót, mert egy hosszú próbasorozat után, végre célba értünk vele. A felkészülés során volt olyan pillanat, amikor „besokalltunk” tőle, de szerencsére hamar vissza tudtunk térni a munkánkhoz.

Pásztor Máté már felnőttként dolgozik.

– Mi egy összeszokott párost alkotunk, régóta együtt táncolunk és a civil életben is egy párt alkotunk. Tavaly szeptemberben kezdtük el tanulni ezt a darabot. Mivel az idén márciusra hirdették meg a versenyt (ami a járvány miatt akkor elmaradt), már akkorra felkészültünk belőle. Nagyon fontos, hogy az előadók élvezzék a bemutatott táncot, és azt látni is lehessen rajtuk, mert akkor a közönséget is elragadja a látvány és a bemutatott érzelmek. A magyar néptáncban a férfié a domináns szerep, ezért a gyakorlás közben is segítenem kell a páromnak megküzdeni a felmerülő nehézségek megoldásával.

Czuppon Zsóka a Nagyvenyimi Táncegyüttes tagjaként „A mezőfalvi cigánytánc kiemelkedő előadásáért” különdíjban is részesült:

– Másfél éve tanulom ezt az anyagot, amivel most versenyeztem. Körülbelül akkor kezdtünk el együtt dolgozni Mezőfalván a cigányokkal, akiknek én is megmutattam az általam ismert motívumokat, ahogy ők is a magukét. Egyfajta gyűjtésből állt össze mostanra ez a tánc. Természetesen ez idő alatt más darabokkal is foglalkozhattam, ezért ez a munka egyáltalán nem volt unalmas. Elárulhatom, hogy nem voltam magammal megelégedve, mert nem éreztem azt, hogy „na ez most nagyon jól sikerült”! Volt ez már ettől jobb is! Jobban szeretek úgy táncolni, amikor a többiek mellettem állnak. Egy kicsit magányosnak éreztem magamat, de az sokat segített, hogy többen is eljöttek a csoportunkból. Ez az elismerés jó motivációt adott ahhoz, hogy a jövőben több versenyen is megmutassam magamat.

Czuppon Péter a Széchenyi gimi tanulója, a Baracsi Szélescsapás Táncegyüttes tagja, a Csíkszentdomokosi féloláhos, zsuka és orosz zsuka összeállítást vitte színpadra.

– Én is elnyertem a Mezőföld Virága címet, büszke is vagyok rá, de nem éreztem magamat kiemelkedőnek, mert szerintem minden produkció jó volt. Gondolom, hogy hozzám hasonlóan ők is nagyon sok munkát beletettek. A bemutatóra szánt anyagot én is heteken át keményen gyakoroltam, és még új dolgokat is tanultam hozzá. Először a figurákat tanultam meg, aztán kigondoltuk, hogy milyen sorrendben lenne ez igazán jó. Voltak benne helyek az improvizáció számára is.