Livius: lemondták az életemet, most szervezem a másikat

– Hogyan telnek most a napjaid a karanténban?

– Feleségemmel, öt és fél éves kisfiammal és négyéves kislányommal egy háztartásban élünk, az ő ellátásuk, napi foglalkoztatásuk, időrendjük betartása adja a mindennapjaink gerincét. Beleértendő a levegőzés, a testi-szellemi fejlesztések, amiket az óvoda javasol, plusz a természet- és világismeret, rajz, zene, tánc, szabad játék. Ezen felül hetirendben beosztottuk magunkat a feleségemmel délelőttös és délutános műszakokba, mert javában zajlik a munkakeresés nálunk, valamint az „online-osítás”. Világhálóba gabalyítjuk az életünket. Trénerként és életvezetési tanácsadóként is dolgozom, most mindkét szakma átköltözik az online térbe.

– Mennyire volt nehéz átállni egyik pillanatról a másikra erre az újfajta életmódra?

– A Quimby szezonális zenekar, májustól október végéig tartana a szezonunk, amire már január óta a próbateremben és az otthoni stúdióban készültünk. Végre jött volna az aktív munka, ami fizetne is, erre tessék. Tulajdonképpen lemondták az életemet, és most szervezem a másikat (nevet). Járok kétkezi munkára, mondjuk úgy, kőműves-asszisztensnek – mindent megteszünk, hogy legyen étel az asztalon. A jókedv töretlen, a gyerekek boldogok, főleg amikor igazán aktív a napjuk. Kihasználjuk a lehetőséget a befelé fordulásra, egymásra való odafigyelésre, a család belső impulzusainak közeli megfigyelésére; vállvetve harcolunk a spórolás jegyében, ilyenkor felerősödnek az apró örömök. Ezt sokkal erősebben éljük meg, mint amiről le kell mondani.

– Mik tudnak örömet okozni?

– Az ablakból most azt látom, hogy az ékszerteknősök nyári szállását készíti elő hulladéktéglából sárral falazva, tapasztva, medencét kialakítva a feleségem és két gyermekem. Ez például elképesztő öröm. Vagy, hogy délelőttönként dob-, ének- és táncórát tartok a gyerekeimnek, ritmus-, dallam- és mozgásfejlesztést, amit kiskoromban én is szerettem. A gyerekek hamar alkalmazkodnak, de feladatokat igényelnek. Nehéz kiemelni pár dolgot; bármit csinálok, az nagy öröm. Tegnap mostam hatszor, és a néma teregetés közben roppant büszke voltam rá, hogy ilyen profin megy ez. Az alkatomnak és életkoromnak megfelelően fellélegzés is ez a helyzet. Kisközösségi szinten ugyancsak nagy szolidaritást, odafigyelést tapasztalok. Az apropó szomorú, nehéz, tragikus, és még keményebb időszakok is jöhetnek majd, de nem tudom nem látni a dolgok fényesebbik oldalát.

– Hogyan tudsz most a Quimbyvel és A Kutya Vacsorájával foglalkozni?

– A Quimbyvel épp a nyári szezonra készültünk vendégzenészekkel: Ripoff Raskolnikov, DJ Bootsie és Tóth Sándor szaxofonos mind részt vennének a fesztiválszezonunkban állandó vendégként. A próbák jelentős része már lezajlott. Ráérő időnkben elkezdtünk két új számot szerezni, ezeket szerkesztgetem itthon, miután lezuhant a vasfüggöny, és nem tudunk találkozni. A Kutya Vacsorájával új lemezen dolgozunk, a címe: Szamszára. Szokás szerint konceptalbum lesz, egy gondolati ívre, az újjászületések létforgatagára fűzzük fel a dalokat. Múlt héten egyeztettünk, hogyan küldjük majd egymásnak a fájlokat. De persze minden zenei alkotási folyamat rettenetesen megsínyli az egy térben való vibrálás hiányát, egyértelműen ezt semmivel sem lehet pótolni.

– Hogyan inspirálódsz zeneileg? Van most kedved lemezeket hallgatni?

– Több zenét hallgatok, mint valaha életemben. Napi egy-két órát töltök a házi stúdióban – ami műhely is egyben –, inspirálódom, zenét hallgatok, zenélek, és leírom hozzá a gondolataimat.

– Tudsz ajánlani három lemezt az olvasóknak, amik a karantén idején hatottak rád?

– A Puppini Sisterstől a Betcha Bottom Dollar. Rátaláltam egy régi kedvencemre: a Natural Wonderre, Stevie Wonder Tokióban rögzített élő lemezére. Sokat pörög nálam a 111 Mozart Masterpieces –, ha Mozartról beszélünk, bármi jöhet. Anoushka Shankart hallgattam mostanság, indiai zene, tudom ajánlani bármelyik lemezét. A Caribbean Jazz Project Afro Bop Alliance című lemeze is szuper. Sokat hallgatok big band-jazzt, énektriókat, keleti és afrikai zenéket: dobosként nem nagy meglepetés, hogy vonzódom az afro-kubai ritmusokhoz.

– Klasszikusok közül miért pont Mozart?

– Bachot is nagyon szeretem, de ha profánul akarnék fogalmazni, azt mondanám, Mozart a komolyzenészek Beatlese (nevet). Ősi tökély, nem csoda, hogy gyerekkorában operát írt. Mintha nem kéne hozzá hangulat: bármikor beteszem, jólesik. Zenei általánosba jártam, rengeteg komolyzenét hallgattam fiatalkoromban, már a rockandroll előtt megismertem a koncertkatarzist szimfonikus zenekarok révén. A rock ajtaján harmadiknak nyitottam be: elsőként a népzenébe szerelmesedtem bele, másodszor pedig a komolyzenébe.

– Ha egyszer véget ér ez a járvány, milyen tapasztalatokat tudunk majd levonni?

– Misztikus gondolataim vannak. Kicsit olyan ez, mint egy figyelmeztetés az emberiségnek. Az RNS-vírus tulajdonképpen egy fehérjeköpenyes információ, ami ráveszi az egészséges sejtet, hogy a saját RNS-e alapján DNS mintát készítsen, és arról képezze az új vírusok RNS-eit. Vagyis ráveszi a saját életterét, hogy a szolgálatába álljon, saját magát ismételteti meg, miközben tönkreteszi azt. Aztán tovább áll, nyomában pusztul az élet. Mintha az ember is így bánna a Földdel. Nagyszerű lenne, ha nem minden a régi kerékvágásba térne vissza, és nem az lenne az első és mindenek felett álló gondolatunk, hogy hogyan fog újra szárnyalva növekedni a gazdaság mindent legázolva egy zárt biológiai rendszeren belül. De talán ez túl naiv elképzelés. Én kezdek rájönni milyen öröm rejlik bennem, körülöttem. A madárdal, a család vagy a legbelső világom megélése. Ezek nem múlnak el nyomtalanul, emlékezni fogok rájuk – remélem, ez másokkal is így van, és, hogy mindenkivel történnek ilyen jó dolgok is.

Forrás: Recorder Blog