Az utókor szemében ma is egy igazlelkű és becsületes magyar

Történelem

Az emigrációban élő szabadságharcos halála előtt intézkedett hátrahagyott családja és bujdosó bajtársai érdekében. Mindegyikükre valamilyen adományt hagyott végrendeletében, amelynek végrehajtásával egy francia királyi herceget bízott meg, kikötötte, hogy nem szabad megfeledkezni a hazájuktól távol élő magyarokról. Továbbá a fejedelem végrendeletében úgy rendelkezett, hogy testét édesanyja (Zrínyi Ilona) mellé, szívét pedig a franciaországi Yerres kisváros melletti Grobois-ban temessék el. Itt is élt, amikor XIV. Lajos halála után visszavonult a Párizstól nem messze lévő kamalduli kolostorba. Az ottani szerzetesek élete mély benyomást tett rá, ők ugyanis nagy hangsúlyt helyeztek a személyes megtérés fontosságára és a bűnöktől való megtisztulásra. Itt kezdte írni Rákóczi Ferenc legjelentősebb írásait, az Emlékiratokat és a Vallomásokat. A szívet a házfőnök a kertben temettette el, de az ereklyének később nyoma veszett.

Emigrációs élete

A szabadságharc bukása után kétszer is felajánlották Rákóczinak a lengyel koronát, ebben még az orosz cár is támogatta, a fejedelem azonban nem fogadta el. 1717-ben III. Ahmed török szultán érintkezésbe lépett vele, hogy szervezzen ismét kurucokból és hazai ellenállókból egy újabb felkelést, ehhez a szultán katonai segítséget, valamint 2 és félmillió aranyat ígért. A törökök időközben több hadszíntéren is vereséget szenvedtek, így Rákóczi esélyei egy újabb szabadságharc beindítására csökkentek. Az osztrák császári követ folyamatosan kérte a törököktől Rákóczi és társainak a kiadatását, de a szultán mindig elutasította a bécsi kérést. Csak annyit tett, hogy a magyar bujdosókat a fővárostól kissé távolabb fekvő, a Márvány tenger melletti Rodostóba telepítette. A fejedelem és kísérete ebben a városban rendezte be új otthonát. Itt kialakította kis közösségi életét, minden a pontos házi szabályok és az előre meghatározott napirendek szerint zajlott. Reggel korán szentmise a kápolnában, majd délelőtt írás és olvasás, a fejedelem folytatta Franciaországban megkezdett írásait. Délután fizikai munkával foglalta el magát, különböző asztalosmunkát végzett, továbbá titkos fiókokkal felszerelt bútorokat tervezett. Értett az esztergáláshoz is, ekkor készítette el híres székét is. Hetente kétszer vadászott, a napot pedig mindig istentisztelettel zárta, majd nyugovóra tért.

Utolsó napjai

A fejedelem készült a halálra. 1732-ben még egészséges volt, de már készítette végrendeletét, 1735 márciusában kezdett el betegeskedni. Hűséges krónikása, Mikes Kelemen pontosan leírta ezeket a napokat. Rákóczi – Mikes szerint – már napok óta ­rossz állapotban volt, nem tudta eldönteni, hogy az erős lelki gyötrődés viselte meg a fejedelmet jobban, vagy betegséggel kellett szembenéznie. Március 23-án a fejedelem borzongott, majd a hideg rázta. Láz és hideglelés váltakozott, Mikes észrevette, hogy hányás is társult a tünetekhez, a beteg nagyon levert és bágyadt lett. Április elején már nagyon rosszul volt, még meghallgatta távolról a misét, dohányzott is, majd megtartotta a szokásos eligazítást, de már látszott rajta, hogy mindössze órái vannak hátra. 1735. április 8-án megszűnt egy hatalmas magyar szív dobogása, meghalt II. Rákóczi Ferenc!

Közel 200 év múlva hosszas előkészítő munka eredményeként, Rákóczi hamvait 1906. október 29-én Kassán, a Szent Erzsébet-székesegyházban helyezték végső nyugalomra. Az esemény az akkori magyar közvéleményt rendkívül érdekelte, egy ország rótta le kegyeletét a hazaérkezett hamvak előtt.

Ki is volt II. Rákóczi Ferenc?

A magyar történelem egyik legmeghatározóbb alakját, Fel­­sővadászi II. Rákóczi Ferencet 1704. július 6-án, Gyulafehérváron erdélyi fejedelemmé választották, így ő volt az utolsó főúr, aki betöltötte ezt a tisztséget. A fejedelem a felvidéki Borsin született 1676. március 27-én, édesapja, I. Rákóczi Ferenc, még fia csecsemőkorában meghalt. Édesanyja a híres Zrínyi Ilona, Zrínyi Péter horvát bán és Frangepán Katalin leánya, és a költő, Zrínyi Miklós unokahúga volt.

Zrínyi Ilona férje halála után anyósához, Báthory Zsófiához költözött Munkácsra, ahol egészen az 1677-es év végéig maradtak. Báthory Zsófia férje elvesztése után visszatért a katolikus hitre, így II. Rákóczi Ferencet is ebben a szellemben nevelték. Szelíd természetű volt, nem volt hajlama a zsarnokoskodásra, de azért úgy viselkedett, hogy tekintélyét már fiatal korában is folyton megtartotta. Édesanyja 1682. június 15-én Thököly Imrével, a kuruc vezérrel házasságra lépett. Ezután az ifjú Ferencet is gyakran elvitték magukkal hadi táborokba, így beleláthatott a kuruc sereg mindennapjaiba. Miután a császári seregek elfoglalták Munkács várát, amelyet Zrínyi Ilona közel három évig elszántan védett, Rákóczit I. Lipót császár gyámsága alá helyezték, majd elszakították anyjától, akit többé sohasem látott. Ezután egy csehországi jezsuita kolostorba vitték, ahol sokat szenvedett a rideg, szeretet nélküli környezetben. Teljesen elszakadt régi környezetétől. Nem csoda, hogy a fiatal főúr szívből gyűlölte a Habsburgokat.

A felnőtté válás

Barátja, Bercsényi Miklós gróf arra biztatta, hogy lépjen anyja örökébe, majd szálljon szembe a császárral. 1694-ben Magyarországra utazott, hogy május 25-én elfoglalja Sáros vármegye örökös főispáni székét. Még abban az évben a Rajna mellékére ment, a Franciaország ellen harcoló császári csapatokhoz. Ekkor Kölnben megismerte, és a bécsi udvar engedélye nélkül feleségül vette Sarolta Amália hessen–wanfriedi hercegnőt, akinek apja Károly hessen–wanfriedi őrgróf, és anyja Alexandra Julianna leiningen–dagsburgi grófnő volt. Az esküvőt 1694. szeptember 26-án tartották a kölni dómban, s a párt maga a választófejedelem, József Kelemen bajor hercegérsek adta össze a főoltár előtt. Rákóczi így felesége nagynénje, az orléans-i hercegné révén rokonságba került XIV. Lajos francia királlyal is. A házasságból három gyermek született.

Az országban az elégedetlenség folyamatosan nőtt. A spanyol örökösödési háború miatt elvezényelték Magyarországról a császári csapatok nagy részét, ami kedvező lehetőséget adott Rákóczi számára.

A Rákóczi szabadságharc

Munkácson kurucok vezette felkelés kezdődött, és Rákóczit kérték fel vezetőjüknek, aki elérkezettnek látta az időt, és eleget tett kívánságuknak. 1703. június 15-én Esze Tamás csapatai csatlakoztak hozzá, 200 rossz paraszt­puskával felfegyverzett gyalogos és 50 lovas, ezzel 3000 főre emelve serege létszámát. Bercsényi Miklós némi francia pénzzel és 600 főnyi lengyel zsoldoscsapattal érkezett a fejedelemhez. Mivel az osztrákoknak több fronton kellett harcolniuk, kénytelenek voltak tárgyalásokba bocsátkozni Rákóczival. 1704. augusztus 13-án lezajlott höchstädti csatában az osztrák–angol seregek legyőzték a francia–bajor hadat, és ezzel a győzelemmel Bécs fölénybe került a spanyol örökösödési háborúban, Magyarországon pedig nehéz helyzetbe hozták a Rákóczi vezette kurucokat. A francia segélyek csökkenni kezdtek, a hadsereget pedig növelni kellett volna, miközben az akkori létszám fegyverrel és élelemmel való ellátása így is meghaladta a fejedelem erejét.

A szabadságharc folytatódik

1705-ben és 1706-ban érte el serege legnagyobb létszámát. 52 lovas, 31 gyalogos ezrede volt, amelynek létszáma meghaladta a 100 ezer főt. A kormányzat szervezése végett Rákóczi 1705 szeptemberében országgyűlést hívott egybe Szécsénybe, ahol nemcsak a főurak és köznemesek, hanem az egyházi küldöttek is szép számmal jöttek össze. A „szövetkezett rendek” címmel vették fel, és Rákóczit, akit még 1704. július 6-án erdélyi fejedelemmé választottak, „vezérlő fejedelem” címmel tisztelték meg, melléje az ország kormányzására 24 tagból álló főtanácsot rendeltek. Ezt követően felhatalmazta őket a külügyek és a béketárgyalások irányítására. A szövetség pontjaira szeptember 19-én és 20-án felesküdtek az egybegyűlt rendek, sőt maga a fejedelem is.

Az utókor szemében ma is egy igazlelkű és becsületes vezetőként él tovább, mivel élete végéig kitartott a magyar függetlenség mellett.

Felhasznált irodalom:

II. Rákóczi Ferenc fejedelem Emlékiratai a magyarországi háborúról, 1703-tól annak végéig.

http://abauj.info /wp-content/uploads/2016/08/debrod-dr-lovasz-emese-rakoczi-halala.pdf

Kincses Katalin Mária: A Rákóczi-kultusz és a fejedelem hamvainak hazahozatala.

Köpeczi Béla – R. Várkonyi Ágnes: II. Rákóczi Ferenc.

Ez utóbbi kritikája: Bánkúti Imre: Észrevételek II. Rákóczi Ferenc régi-új biográfiájához. Századok, 139. évf. (2005)

Takáts László: A Rákóczi-szabadságharc egészségügye.

Asztalos Miklós: II. Rákóczi Ferenc és kora. Dante Könyvkiadó, Budapest, 1934.

Nem tett hűségesküt a bécsi udvarnak

Erdély volt a további küzdelmek színtere, és az évek óta tartó szabadságharc alatt a hadiszerencse változó volt. Mint számtalanszor a magyar történelem során, az európai nagyhatalmak magára hagyták a nemzetünket. Rákóczi is kapott számtalan külföldi ígéretet harca folyamán, de ezek zöme csak ígéret maradt. A vereség elkerülhetetlen volt, így 1711. április 30-án

a Szatmár melletti, nagymajtényi mezőn a 12 ezer fős kuruc felkelő letette a fegyvert. A szatmári béke Rákóczira nézve kedvezően alakult. Kegyelmet biztosítottak neki és vagyonát is megtarthatta volna, ha három hét alatt leteszi a hűségesküt, és Lengyelországba távozik. Ő azonban nem fogadta el a béke feltételeit, mert nem bízott a bécsi udvar őszinteségében.