Még sosem volt ennyire szimpatikus a gyilkos

Jeff Lindsay könyvsorozatának adaptációja óriási sikernek örvendett a sorozatrajongók körében néhány éven keresztül, az örökérvényű antihős sztoriját pedig sokan szívesen, újra meg újra visszanézzük, és csak egyetlen fájdalmunk van az egész kapcsán: miért így ért véget? Dexter 2006-ban hódította meg a tévék képernyőjét, pedig ha valaki, akkor ő egy igazi antihős. Egy introvertált, sérült pszichopata, aki abban leli a feloldozást, hogy öl, és ezért nagyon szeretjük őt. És hogy miért? Mert nem egy klasszikus pszichopata, hanem a mindannyiunkban rejtőző sötétséget cipeli, mert valljuk be, valahol mindannyian őrültek vagyunk egy kicsit. Dexter viszont nagyon.

A vérnyomelemzőként dolgozó, egyébként zseniális férfi kisgyermekkorában végignézte, ahogy egy láncfűrésszel meg­gyilkolják az édesanyját, majd napokon át a bokáig érő vértócsában várta, hogy valaki megmentse. Azért, hogy ne őrüljön bele teljesen, beindult az agyának védekező mechanizmusa, és kitörölte ezeket az emlékeket, de nevelőszülei ismerték Dexter sötét múltját, és apját nem lepték meg a már kisfiúként megjelenő abnormalitásai. Dexter felnőttként folyamatosan küzd a démonjaival, és bár az ölés megnyugtatja, sokáig próbált ellenállni a csábításnak, végül pedig úgymond összekötötte a kellemest a hasznossal: csak gyilkosokat ölt ő is, munkahelyének köszönhetően pedig jó pár lépés­előnyre tehetett szert.

Dexter mellett az egyetlen állandó meghatározó karakter a húga, Debra, aki nem mellesleg munkatársa is: karakán, mocskos szájú, ambiciózus, de roppant érzékeny nő és brutálisan kidolgozott karakter, aki jó pár évadon keresztül nem tud mostohabátyja sötét, titkos életéről. A Dexter 8 évadon keresztül borzolta a nézők kedélyeit. Bár a téma sötét, mégsem egy thriller, sokkal inkább drámasorozat, amiben megvan minden, amire egy élvezhető tévés produkciónak szüksége van. Tényleg minden: élvezhető és kiszámíthatatlan fő- és mellékszálak, zseniális alapanyag, tehetséges színészek, kidolgozott karakterek, tartalmas és korántsem felejthető monológok, karakterfejlődés, de még a főcím és a betétzene is pontosan a helyén van. A készítők egyetlen dolgot rontottak csupán el, a befejezést, de az megbocsáthatjuk, hiszen több tucat parádés epizóddal tudjuk pótolni a finálé helyén tátongó űrt. Újranézős sorozat.