Ezúttal is jó móka volt: borok, ételek, muzsikák

Nagyon nem kívánjuk részletezni a programot, a fellépők teljesítményét, de az bizonyos, sem a zenészek, sem a nézők nem kímélték magukat.

Az idei fesztivál, amelyik a huszonhetedik volt a sorban az ötven évvel ezelőtti woodstocki fesztivál szellemében zajlott. A fiatalabbak kedvéért néhány szót Woodstockról. Hivatalosan Woodstocki Zenei és Művészeti Vásár volt az elnevezés, ami nem is Woodstockban volt, mert a település polgármestere félt a sok hippitől, és nem engedélyezte a fesztivál megrendezését, ezért végül is a New York közeli Bethelben tartották meg 1969 nyarán.

Három napon keresztül ötszázezer néző előtt harminckét zenekar lépett fel. Az ottani együttesek közül ketten, a Miller Anderson Band és a Ten Years After is itt volt hét végén Pakson. Emellett több magyar zenekar is tisztelgett a fesztivál előtt. Mindenképpen ki kell közülük emelni Varga Jánost és Barátait, akik Santana woodstocki koncertjét adták elő, dolgozták át olyan szinten, ami után csak annyit mondhatunk, le a kalappal. Ez az alakulat sokak számára nyújtott sohasem felejthető élményt, pedig előttük már a Big Mouflon is nagyot alakított. A rock és a blues legismertebb dalait dolgozták fel – kiváló színvonalon. Az énekesekről pedig nem lehet rosszat mondani. Sándor Évi – először játszott ezzel a formációval – olyat produkált, amire e sorok írója csak annyit tudott mondani, a blues műfajában ilyen hangot legutoljára a nagyon fiatalon elhunyt Janis Joplintól hallott. A férfiénekesben, Ferenczy Andrásban pedig egy Joe Cocker lakozik, de Pakson kihozta az „albérlőt”.

Befejezésként ne feledkezzünk el a fesztivál egyik legfontosabb küldetéséről, a jótékonykodásról. Ugyanis a bevétel egy része mindig a kárpátaljai Visk magyar óvodájának jut. Ezúttal összesen hétszázezer forint gyűlt össze.