Végtelen mondat a fájó szexusról

Persze az, hogy Laura mivel a szájában ébred, csupán a jéghegy csúcsa, aki végigolvassa azt az egyetlen, véget nem érő mondatot, ami gyakorlatilag maga a könyv, minden bizonnyal nagyokat sóhajt majd.

A könyv egy csinos, vonzó, szerelmi bánatban, ennek következtében pedig masszív alkoholizmusban szenvedő nő pokoljárását mutatja be, aki napról napra él, majd minden este leissza magát a sárga földig és alá, ráadásul még nimfomán is, és az alkohol mellett vad, felelőtlen, eszelős szexuális kalandjai segítségével próbálja gyógyítani a sebeit. Vagy nem, mert Laurának az sem lenne baj, ha egyszer arra kelne fel, hogy nem kel fel semmire, ugyanis depressziós is.

Az eddigiek alapján nem úgy tűnik, ám az Édeskevés jóval több egy szenvedélybeteg életének obszcén tolmácsolásánál. Az író (akiről a megjelenés után öt évvel derült csak ki, hogy Kabai Lórántról van szó) mesterien bánik a szavakkal, a képekkel, nem spórol az intertextualitással sem, nem hatásmódon hat kegyelmet nem ismerve az érzelmekre, és sajátos pátoszával tölti meg a női egzisztencia kérdéseit. Mi történhet egy olyan nővel, aki önmagát, embertársait és nemiségét a porba tiporva lebeg élet és halál között? És hogy lehet egy ilyen nehéz olvasmány mégis ennyire szórakoztató?