Ma bemutató lesz a Bartók Kamaraszínházban

Sipos Imre, a darab rendezője is azt mondja, ez egy izgalmas színházi produkció lesz. Johann August Strindberg korának legnagyobb hatású svéd drámaírója 1886- ban írta a Társakat. Először pesszimista véggel, majd átírta optimistára, végül kijavította újra pesszimistára. Nyilvánvalóan az akkori korszellemet hordozza a mű, de Sipos a jelenben képzeli el a mindenkori színházat. Abban, hogy férfi és nő kapcsolata micsoda, abban nincs változás Strindberg óta, a probléma ugyanaz, csak a körülötte lévő társadalmi közeg változott. Ezért gondolta úgy, hogy el kell mozdítania a realisztikus szemlélettől, amitől egy muzeális előadás lenne. Ő a kor emberéről akar beszélni a kor emberének.

A dunaújvárosi közönségnek szeretne beszélni két emberről. Átmozdítja ebbe a korba, az előadás mégis kortalan és helyszíntelen, köszönhetően például a Matyi Ágota megálmodta tértől és jelmezektől. Tüllfüggönyök vannak, futurisztikus jelmezek, amelyek egy mai divatbemutatóra emlékeztetnek. Csak fekete és fehér színekkel operálnak olyannyira, hogy még a hajszínek is ezt követik. Nincs benne reális, se szék, se asztal, a térrel és egymással úgy, hogy a szükséges szituációt fejezzék ki a térszervezési formákkal. Mindemellett sodró lendületű, sokszor vicces előadásra számíthatunk – állítja Sipos Imre, akinek izgalmas feladat, egy kihívás volt, mert ilyen típusú színházi előadást még nem rendezett. Egyfajta szárny próbálgatásként fogható fel, hogy hogyan sikerül elemelni a realitástól a helyzeteket, de úgy tűnik, sikerrel járt.

Fontosnak tartotta hozzátenni, hogy ehhez arra volt szükség, hogy csapatban tudjanak dolgozni az alkotók. Mint mondta, a színészekkel nem kellett közelharcot vívnia, nem volt ellenállás bennük. Két hétig csak elemezték a Dézsi Fruzsina dramaturg által megdolgozott szöveganyagot, kinek kivel milyen a viszonya, mit gondol a mondat mögött. Így aztán, amikor bekerültek a térbe, már mindenki tudta, honnan hová kell eljutnia a figurának, mi az az ív, amit játszani kell. Az absztrakt mozgások miatt az olvasópróba után tíz nappal már a kész díszletben, díszlettel dolgozhattak. Mindezek mellett az a cél, hogy a néző együtt éljen és együtt gondolkodjon az előadással, szívből nevessen és szívből sírjon. Ám az előadás nem akar értékítéletet kimondani. Itt mindenki hibás abban, ha a kapcsolati háló nem működik. Mindenkinek megvan a maga bűne és a maga ártatlansága.

A színházi alkotótársak

Egy Férfi és egy Nő, akik Társak. Egy Férj és egy Feleség, akik történetesen festőművészek. Szeretet. Önfeláldozás. Rivalizálás. Önmegvalósítás. Egyenlőség és Egyenlőtlenség. Felborulhatnak-e a klaszszikus társadalmi szerepek, képesek vagyunk-e párkapcsolatainkat újra értelmezni, s kilépni a tradíciók világából? Szereposztás: Axel: Kiss Attila, Berta: Tőkés Nikoletta, Abel: Jókai Ági, Wilmer: Jegercsik Csaba, Szobalány: Pataki Zsófi , Modell: Hajmási Dávid. Rendező: Sipos Imre. Mozgás: Vári Bertalan.