August Strindberg egy ritkán játszott drámáját mutatja be a Bartók

A Társak című darabot Sipos Imre álmodta színpadra.

Strindberg több változatot is írt ebből, az első 1886-ban jelent meg Martalócok címen. Akkoriban a második feleségével élt, és nem nagyon működött a kapcsolatuk. Ezt igyekezett egy drámában megírni. Azt a kérdéskört járta körbe az emancipációs mozgalmak idejében, hogy létezik-e az egyenjogúság a társas kapcsolatban. Hogy felborulhatnak- e a klasszikus társadalmi szerepek, képesek vagyunk-e párkapcsolatainkat újraértelmezni, s kilépni a tradíciók világából?

A szerző később átírta a darabot, és létrejött egy happy endes verzió, majd újra átírta, mert nem volt számára egyértelmű, hogy az idea megvalósulhat- e. Sipos Imre rendezésében is arra törekszik, hogy az előadás se legyen egyértelmű. Hogy kérdéseket tegyen fel, és ne válaszokat adjon. Az eredeti dráma több mint tíz szereplőre íródott, egy realista helyzetben játszódik Párizsban, ahol egy festő házaspár él, akik próbálnak létezni ebben a társas viszonyban. Sipos Imre elképzelésében ez nem egy realista előadás, amiben jól átélhető, valós szituációk vannak. Átírta a darabot Dézsi Fruzsina dramaturggal közösen, és drasztikusan lecsökkentették a szereplők számát.

A Bartókban Axel: Kiss Attila, Berta: Tőkés Nikoletta, Abel: Jókai Ági, Wilmer: Jegercsik Csaba, Szobalány: Pataki Zsófia szereposztásban láthatja majd a közönség. A jelmezek, amelyeket Matyi Ágota álmodott meg, sokkal inkább egy őrült divatbemutató darabjait idézik, mint hagyományos ruhákat, amik a fekete és fehér puritán térben még nagyobb hangsúlyt kapnak majd. Egy modern előadásra számíthatunk majd, egy kicsit fizikai színházat idéző megközelítéssel, amelyben bekukkantunk egy párkapcsolat legszebb és legnehezebb pillanataiba, és ha tetszik, összevethetjük ezt saját életünk mindennapjaival.