Torda – egyedülinek számított az akkori civilizált világban

1568-ban ott olyan törvényeket iktattak be, amilyeneket a többi európai ország csak jóval évszázadokkal később foganatosított. Mindez történik néhány évtizeddel Amerika felfedezése után, a török hódoltság, a Habsburgok előretörésének idején, akkor, amikor Magyarország történelmének talán legdrámaiabb éveit éli. Szinte a magyar nemzet léte volt a tét, de az egész Európát megosztó katolikus – protestáns problémát itt oldották meg a legmegfelelőbb módon. Mi is történt valójában akkor az erdélyi Tordán, ami egyedülálló volt a civilizált Európában?

Torda

Neve az ősi magyar Turda személynévből ered. Erdélyben, Kolozsvártól 32 km-re délkeletre a Rákos-patak és az Aranyos folyó összefolyásánál épült. Már a rómaiak is bányásztak itt sót. A Magyar Királyság megalakulásának elején Torda sóbányászata már fontos tényező volt.

A Tordán tartott 1568. évi országgyűlés, a vallásszabadság elemeit magában foglaló határozatot hozott, amely szerint a prédikátorok szabadon terjeszthették nézeteiket. Az egyezmény tartalmazta a saját értelmezés szerinti igehirdetés, a szabad prédikátorválasztás és a prédikátorok védelmének jogát, még az egyházkerületek vezetői sem bánthatták őket, valamint kikötötte, hogy vallásáért senkit sem érhet hátrányos megkülönböztetés, és senkit sem lehet hitbeli tanításért fogságba vetni vagy elhurcolni.

Ezt a fontos határozatot megelőzően Erdélyben már 1557-ben a katolikus vallással egyenrangúnak fogadták el a lutheránus vallást, 1564-ben pedig kimondták a lutheránusok és a kálvinisták vallásszabadságát. A tordai országgyűlésen a katolikus, a lutheránus, a kálvinista és az unitárius vallás is megkapta a szabad vallásgyakorlat jogát, így egyenlő vallásoknak lettek tekintve.

Érdemes megemlíteni, hogy az unitáriusok a tordai országgyűlés határozatának kimondását tekintik az unitárius egyház születése pillanatának. A január 6. és 13. közé eső vasárnapon minden esztendőben ünnepi istentisztelettel emlékeznek meg a jelentős eseményről.

A vallásszabadság, vagy más kifejezéssel szabad vallásgyakorlás azt az alapvető emberi jogot jelenti, amely szerint az embereknek nemcsak megengedett a hitük szerinti vallás gyakorlása, hanem ezek hirdetését is szabadon gyakorolhatják, természetesen amennyiben az mások személyiségi vagy egyéb jogait nem sérti. Tágabb értelemben a vallások és bizonyos világnézetek, amelyek az emberi jogok betartását vállalják, ide beleértve az ateizmust is, egyformán hirdethető, képviselhető és az állam szempontjából egyforma elbírálásban részesül. A vallásszabadság világnapját január 13-án ünneplik, éppen az 1568-ban január 6. és 13. között zajlott tordai országgyűlés végett.

Az eseményre a tordai katolikus templomban került sor. A törvény viszont csak a bevett felekezetnek számító, négy keresztény vallásra (katolikus, református, evangélikus és az unitáriusra) vonatkozott. Ez mögött természetesen politikai és társadalmi érdekek álltak. A Habsburg és az Oszmán Birodalom közé ékelődött Erdélyi Fejedelemség nem engedhette meg magának, hogy belső vallási ellentétek miatt kiszolgáltatottá váljon a létét fenyegető külső ellenségek számára. A tordai országgyűlésnek a hitről, mint Isten ajándékáról leírt gondolatai azonban már megelőlegezték a későbbi évszázadok ökumenikus keresztény elképzeléseit. Nem sokkal később írta alá IV. Henrik francia király a nantes-i ediktumot 1598-ban. Ebben biztosította a hugenottáknak a szabad vallásgyakorlatot. A hugenottáknak (Les huguenots néven) a franciaországi reformátusokat nevezték a 16. század közepétől kezdve. A francia királyi rendelet a katolikusokat pedig visszahelyezte jogaikba, és visszaadta a vallásháborúk során elvesztett javaikat.

A törvényben említett egyházak

A (római) katolikus egyház (latinul: Ecclesia Catholica) a világ legnagyobb keresztény közössége. Kétezer éves történelmével a katolikus egyház a világ egyik legősibb, máig fennmaradt vallási intézménye. A pápa, vagy Róma püspöke (jelenleg Ferenc pápa) az egész katolikus egyház legfőbb pásztora, akinek hit, erkölcs és engedelmesség kérdésében, illetve az egyház kormányzásában teljes, legfelsőbb és egyetemes hatalma van.

A Föld népességének mintegy 31,5 százaléka, 2,2 milliárd ember keresztény. A keresztények 50 százaléka római katolikus, 37 százaléka protestáns, 12 százaléka pedig ortodox felekezet tagja.

A katolikus egyház az apostoli utódlás által és annak a keresztény közösség folytatásának vallja magát, amelyet Jézus Krisztus alapított, és amelyet Szent Péter apostol vezetésére hagyott. Tantételeit legnagyobbrészt egyetemes zsinatokon határozta meg. Jézus ígérete alapján a katolikus egyház vallja, hogy hit és erkölcs tanításában a Szentlélek vezeti.

A tanítások a Biblián (Ószövetség és Újszövetség), valamint az apostoli korban átadott hagyományon alapulnak.

A protestáns vallások

A protestantizmus, latin eredetű szó. Jelentése protestálni – tiltakozni valami ellen és mint gyűjtőnév alatt, a keresztény egyházak azon egyik fő ágát szokták érteni, amely a reformáció következtében a 16. században a római katolikus egyháztól különvált. A katolicizmus több tanítását elutasítják, a valódi alapítót Jézus Krisztusban látják, hitük szerint Luther Márton csak felújította tanait. Kialakulása mögött is politikai – gazdasági érdekek húzódtak. A különböző háborúk során anyagilag meggyengült pápai állam bevételeinek növelését elsősorban a német államoktól remélte, amelyek nehezményezték ezt, így kapóra jött Luther tanítása, amely lehetőséget biztosított, hogy Rómától elszakadjanak, és később önálló egyházat alapítsanak. Igaz, mindez komoly feszültségekhez, később pedig hosszú háborúkhoz vezetett.

Az evangélikus kereszténység, lutheranizmus vagy evangélikus vallás egy keresztény felekezet, amely a protestantizmushoz tartozik. A Luther Márton által indított reformáció során jött létre Németországban a 16. században. Ez a reformáció kezdete, és 1517. október 31-ére tehető, amikor Luther Márton kifüggesztette a híres 95 tételét a wittenbergi vár templomának kapujára, amelyben az akkori katolikus egyház tanításának és gyakorlatának hibáira hívta fel a figyelmet.

Követői az evangélikusok vagy lutheránusok, akik szervezetileg a különböző önálló evangélikus egyházak tagjai. Az evangélikus egyházakat tömörítő szervezet a Lutheránus Világszövetség.

Az evangélikus egyházak tanításának a legfőbb és feltétlen forrása és mértéke a Szentírás, de másodlagos tekintélynek számítanak a hitvallási iratok is.

A kálvinizmus, vagy más néven református vallás. A reformációt elindító, lutheri protestáns irányzatból kiinduló, genfi Kálvin János és más reformátorok keresztyén tanításai mentén, állt össze hitrendszerré, amelyben a Bibliát tekintik az egyedüli iránymutatónak.

A kálvinizmus Kálvin János után kapta az elnevezést. Először 1552-ben egy lutheránus teológus használta. A Római Katolikus Egyház gyakorlata volt, hogy az eretnekségnek vélt tanításokat az alapítójukról nevezzenek el, de ez a megbélyegzés lutheránus körből indult. Kálvin maga is tiltakozott a megnevezés ellen, a negatív kicsengés ellenére, a megkülönböztető név egyre inkább népszerű lett a lutheránusoktól, illetve a későbbi protestáns ágaktól való megkülönböztetésében. A kálvinizmus fő jellemzőjének tartják, hogy tanrendszerének egésze különösen hangsúlyozza az Isten szuverenitását és uralmát mindenekben, beleértve a megváltást is. A református teológusok szerint Isten a saját magáról szóló ismeretet Igéjén keresztül közli az emberekkel, ez a kijelentés pedig mindig a Fián, Jézus Krisztuson keresztül történik.

A legtöbb egyházat magában foglaló református szövetség a Református Egyházak Világszövetsége, amely több mint 80 millió tagot számlál.

Az unitárius vallás a 16. századi protestáns reformáció radikális ágából nőtt ki Erdélyben. Vezéralakja Dávid Ferenc volt, aki lefektette egyháza alapjait. Tanaik középpontjában maga az Isten áll.

A világon tehát először itt, ezen az országgyűlésen hangzott el a vallási toleranciára vonatkozó rendelkezés, ami az emberi jogok egyik alapjának számít. János Zsigmond erdélyi fejedelem és az erdélyi rendek, az evangélium tanításának szellemében példát mutattak a vallási türelemről nemcsak az akkori világnak, hanem a ma emberének is.

Mi magyarok legyünk rá büszkék!

Felhasznált irodalom:

https://jelesnapok.oszk.hu/prod/unnep/a_tordai_orszag-gyules_emleke

Az önálló Erdélyi Fejedelemség megalakulása. (Hozzáférés: 2013. június 15.)

Benda Kálmán: Az 1568. évi tordai országgyűlés és az erdélyi vallásszabadság

https://hu.wikipedia.org/wiki/Evangélikus_kereszténység https://hu.wikipedia.

https://erdely7csodaja.ro/csoda/az-1568-os-tordai-orszaggyules https://web.archive.org/web/20180903144517/http://www.torda.ro/

http://unitarius.lap.hu

Büszkék lehetünk erre az eseményre

Az 1568-as országgyűlést január 6. és 13. között tartották. Itt hirdették ki a vallásszabadságot, amely biztosította a recepta religiók (bevett vallások), a katolikus, a lutheránus, a református és az unitárius vallások szabad gyakorlását és terjesztését. Ezzel a törvénnyel alakult ki Erdély alkotmányában a három törvényes nemzet mellett (magyar, székely és szász), a négy törvényesen bevett vallásnak nemcsak egyházjogi, hanem politikai és közjogi rendszere is. Ettől az időponttól kezdve Erdély alkotmánya a három törvényes nemzet és a négy bevett vallás egyenjogúságának elvein épült fel és fejlődött tovább. Ez akkor óriási dolognak számított és a mai magyar nemzedék is büszke lehet erre az eseményre.