Pálfalvi Janó előad...

Versek és dalok címmel Pálfalvi János (sajnos, már nem „ifjabb”...) előadóművész önálló estjét tartották meg szerdán a Munkásművelődési Központ színháztermében.

Pekarek János

Ennyi tulajdonképpen elég is

Aki Pálfalvi Janót ismeri, az tudja, hogy az est rossz nem lehetett. Lista a tartalomról: Karinthy Frigyes: Lógok a szeren (részlet). Jöjj el, szabadság! (régi április 4-i műsor, részlet). József Attila: Kései sirató. Weöres Sándor: Tavaszköszöntő. Shakespeare: Dal (ének). Spirituálé (ének). Stein-Bock-Hernick: Hegedűs a háztetőn (részlet, ének). Uriel Meteor: A lepke. Wassermann-Leigh-Darion: La Mancha lovagja (részlet, ének, Pálfalvi János szövegével). Gyöngyök – Pálfalvi János verse. Emerson, Lake és Palmer: Van ez így (ének, Pálfalvi János szövegével). Barna József: In memoriam (idősebb) Pálfalvi János. Szigeten: idősebb Pálfalvi János verse. Dr. Gujás (sic!) Márta: Születendő gyermekhez. Radnóti Miklós: Olasz festő.

Sok műfaj és hangvétel, de kitűnően összeszerkesztve. Aki azt állítja, hogy ezeket a szerzeményeket Janó rosszul mondja vagy énekli, az álljon elém, és vágja ezt a képembe!

Pálfalvi János (sajnos, már nem „ifjabb”...) Fotó: Zsedrovits Enikő/Dunaújvárosi Hírlap

Kiröhögöm...

Ráadásul fényképeket is vetített a közönségnek a művész, akinek így volt támpontja megcsillogtatni szarkasztikus humorát. A másfél órás műsor legjobb részei ezek voltak: amikor Janó az irónia és az érzelmesség között vibrálhatott.

Kiderült például az is, amire nem számítottam: régebb óta ismerjük egymást, mint ahogyan emlékeztem rá. Szerepelt fénykép egy papírgyári nőnapi műsorról, amin a feledhetetlen Dobra Ferivel alkotnak duót. Azon a műsoron én is ott voltam, de csak Ferire emlékeztem. Janó még egy túl sokat töprengő gimnazista képében zengette a gitárt és a hangját, akkoriban, amikor négyszer egymás után felvételizett a Színművészeti Főiskolára, ahol a második fordulóig mindig eljutott, néha a harmadikig is, de sose vették fel.

Szerencsére. Akkor most lenne egy ismeretlen, boldogtalan, egysíkú színész. Nem pedig egy magával ragadó, sokoldalú, bravúros előadóművész.

Ám egy keménykezű rendezőre neki is szüksége lenne néha. Amikor a fényképeken sorra feltűntek családtagjai: felesége, szülei, három fia és kis unokája, Janó (ne tagadjuk) meghatódott, és onnan kezdve megszűnt a parabola, maradt csak az érzelmesség.

Ezt is jól csinálja – de a másikat jobban.