Nem szép emberek gyönyörű szerelméről

Ez a pár évtizede nagyon kedvelt műfaj mára hemzseg a kliséktől, és nagyon ritka az, hogy nem tudjuk már ismeretlenül is fejből a komplett forgatókönyvet. Arról nem is beszélve, hogy Hollywood mást sem gyárt, mint tündérmesét, ahol gyönyörű emberek szívbe – de mára már inkább gyomorba – markoló történetét láthatjuk, amint így vagy úgy, de minden kétséget ki- és az összes giccses elemet bezáróan egymásra találnak. Na, ezt a mintát nem követte Enyedi Ildikó.

A Testről és lélekről című romantikus dráma nem használja a filmes románcok eszköztárának igen-igen viseltes darabjait, jó néhány egyedi húzást viszont igen, és olyan személyiségszerkezetű karakterekkel dolgozik, amiket nem nagyon látunk más közegben. Adott egy enyhén autisztikus nő, jobban mondva talán inkább aspergeres, aki egy vágóhídon dolgozik minőségellenőrként, aki rejtélyes módon minden éjjel ugyanazt álmodja. Marika álmait azonban főnöke, Endre is átéli éjszakánként, erre pedig egy teljesen abszurd véletlen során derül fény. Marika extrán precíz, nem igazán hódol az élet örömeinek és képtelen kezelni a társas szituációkat, nem érti a vicceket, nem tudja hova tenni a gesztusokat és faarccal sért meg bárkit élből, szándékán kívül. Endre mogorva, kollégájánál jóval idősebb, és az egyik karja béna. Nem a tipikus királylány és szőke herceg kombináció, de a köztük alakuló kapcsolat az egyébként teljesen eseménytelen történetvezetés mellett is minden fejlődési szakaszában lenyűgöző és igazi.

Enyedi Ildikó filmje már inkább a művészi kategória, mint a tömegízlésnek kedvező alkotás. Értékét talán azzal lehetett volna még inkább növelni, ha kihagyja belőle a szocializmusszagú elemeket, amihez valamiért majdnem minden magyar alkotás makacsul ragaszkodik. Elvitathatatlan tény, hogy a rendszerváltást megelőző, még a szó hangulati jelentésében is dohos korszak jó pár lapáttal rá tud tenni a filmek és könyvek sötétnek, komornak és kilátástalannak szánt atmoszférájára, de még nagyobb tapsot kaphatna a Testről és lélekről, ha más síkra helyezi a szereplőket.

A mű sikere viszont megkérdőjelezhetetlen, nem véletlenül zsebelt be számos filmszakmai elismerést. A Marikát megtestesítő Borbély Alexandra hatalmas közérdeklődést váltott ki, Enyedi Ildikót pedig a magaslatokba emelte a filmje. Nem kérdés, miért. Többszöri megnézésre ajánlott mozi, és nem csak művészlelkeknek.