A földvári Városháza díszterme zsúfolásig megtelt

Dunaföldvár egyik közösségi oldalán egy olasz fiatalember üzenetben zongoristát keresett. Kiderült, hogy a Messina közelében lévő kis település fúvószenekara, amelyiknek régebben volt kapcsolata Dunaföldvárral, most ismét Magyarországra, a Duna-parti városkába jön – hivatalos meghívás és kapcsolat nélkül. Nyaralni jöttek. Augusztus utolsó hetét töltötték itt. Jártak a Balatonon, Budapesten, Solton és Dunaújvárosban is. A zenekar egyik tagja, Marco Piscitello azonban, aki a klarinét szerelmese, koncertet is szeretett volna adni Dunaföldváron, ezért keresett egy zongoristát. A közösségi oldal egyik szerkesztője akcióba lépett, s Perémi Erzsébet nyugdíjas, de rendkívül aktív zongoratanár, akiről lapunk is írt már, felvállalta a klarinétos Marco zongorakíséretét. Vakrepülés volt ez, hiszen semmit nem tudtak egymásról. Aztán jöttek-mentek a kották, elkezdődött külön-külön a gyakorlás, illetve a koncertszervezés. Majd megszületett valami, ami ismét azt bizonyította, hogy a zene nem ismer határokat, se nyelvbélieket, se másfélét.

A dunaföldvári Városháza dísztermében tartott koncert elején bemutatkozási lehetőséget kapott két szám erejéig a tizenkét éves Elisa Restifo, aki hegedűn játszott.

Majd jó egyórás programban a két zenész, Marco Piscitello és Perémi Erzsébet könnyed-komoly produkciója következett. Játszották Bach– Gounod Ave Mariáját, szólt blues és klezmer, felcsendült Ennio Morricone, a kétszeres Oscar-díjas olasz zeneszerző egyik dala, de Vittorio Monti Csárdása s a brazil Tico Tico című dal is. A fellépők örömmel zenéltek, s a közönség élvezettel hallgatta.

A zsúfolásig megtelt díszteremben annak is fültanúi lehettek a magyarok, helyiek és a környékbeli településekről érkezettek, milyen másként reagálnak a a számokra az olaszok. Tapssal és ovációval, könnyed és vidám élvezettel fogadták a dalokat. A koncert után pedig, miután az egyik fiatalember a zongorához ült, közös énekléssel fokozták a hangulatot. Tanulságos és élményteli volt az est. A Földközi-tenger legnagyobb szigetéről, Szicíliából jött néhány ember, hogy más országot, más vidéket lásson, s közben a zene erejével magukkal hozták temperamentumukat, dallamaikat, lelki gazdagságukat.