A befejezett jövő krónikája a Kortárs Művészeti Intézetben

Amint azt a KMI kiállításhoz mellékelt sajtóanyaga is felidézi a Place Like Tomorrow/ A holnap helye című kiállítás terve közel két évvel ezelőtt született meg, amikor Csákány István és az ICA-D együttműködésének köszönhetően, a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával az intézet gyűjteményébe került a művész Speaker’s Corner című hanginstallációja.

Mint arra a pénteki megnyitón is felhívták a figyelmet, Csákány István napjainkra a hazai képzőművészeti színtér egyik fontos alakjává vált. Nem véletlenül, hiszen műveivel rangos közgyűjteményekben találkozhatunk, kiállításainak – az egykori Ernst Múzeumtól a Műcsarnokon át a Ludwig Múzeumig – a legfontosabb hazai intézmények adtak otthont.

Az alkotók és az intézmény együttműködése két éve kezdődött

Eddigi pályafutásából érdemes kiemelni, hogy 2010-ben a Műkritikusok Nemzetközi Szövetsége a Bersteinzimmer című művéért AICA-díjjal jutalmazta, 2012-ben meghívást kapott a világ egyik legfontosabb képzőművészeti seregszemléjére, a kasseli dOCUMENTA (13)-ra, amelyen az egyszerre monumentális és részletgazdag Ghostkeeping című installációval szerepelt. A dunaújvárosi kiállítás megalkotásához Csákány a szintén Düsseldorfban élő és alkotó Robert Olawuyi vi deóművészt kérte fel e gyütt működésre. Olawuyi Csákányhoz hasonlóan előszeretettel hoz létre monumentális installációkat; videóinak nagy felületekre vetített, elevenen lüktető képi világa egyszerre érzéki és metaforikus. A hosszas előkészületi munkát tekintve, valamint a projektkiállítást látva nem vitás, hogy „A holnap helye” a KMI idei évének egyik legfontosabb eseménye.

A pénteki megnyitón az intézmény vezetői köszöntötték az érdeklődőket, majd Fehér Dávid művészettörténész méltatta az alkotókat és a kiállítást, amely valóban különleges élmények sokaságával várja a látogatókat. Hazánk egyik legnevesebb művészettörténésze, Mélyi József így ír a projektkiállíásról: „Csákány István az elképzelt természet képét készíti el háromdimenziós formában – megjelenítve egy olyan, ember nélküli tájat, amely talán leginkább a befejezett jövő gondolatát jeleníti meg.

Ebben a tájban minden tárgy az emberi kéz nyomát viseli, a természeti elemektől a kalapácsig minden az ember szándékát, igényét tükrözi, ugyanakkor mindenben megnyilvánul az ember hiánya. A környezet nem posztapokaliptikus, inkább csak elhagyott. Elhagyottak azok a környezetek is, amelyek Robert Olawuyi videóiban az események hátterét alkotják; a megfi gyelő szemszöge itt mintha a gép nézetével esne egybe. A végtelenített szekvenciában az ablaknak csapódó fecske, a tájban mimikriként megjelenő embertöredékek vagy a számítógépes mátrixba vízesésként lezubogó tájkép szemlélése túlmutat az emberin.” (A kiállítás október 20-ig látogatható – a szerk.)