Így emlékszik Kertész László az újvárosi festőművészre

Dunaújváros egyik legemblematikusabb képzőművészét, a Modern Művészetért Alapítvány, majd Közalapítvány első kuratóriumi elnökét, több generáció mesterét gyászolja az általa is megálmodott Kortárs Művészeti Intézet – Dunaújváros stábja és a közalapítvány kuratóriuma.

Nemcsak a remek festőt, hanem a dunaújvárosi művészeti életet és intézményrendszert meghatározó közéleti személyiséget is búcsúztatjuk, aki „már főiskolás korában részt vett a helyi sajtóban zajló Csend-vitában, ami azt firtatta, hogy miért nincs a városban akkoriban művészeti élet” (Kertész László: Birkás István), aki szellemi műhelyt hozott létre és vezetett évtizedekig Amatőr Műhely néven, ezzel megteremtve egy következő művészgeneráció kibontakozását. Életművéhez tartozott a kortárs képzőművészet megismertetéséért vívott harc: művésztársaival létrehozta az Y Galériát, de ott volt a Nemzetközi Acélszobrász Alkotótelep és Szimpozion, valamint a számunkra nagyon fontos Kortárs Művészeti Intézet – Dunaújváros kezdeményezői között is. Képzőművészete a kezdeti időszakban, alkatával összhangban, expresszív: érzelmekre és rögtönzésre épül – izgalmas, színes vásznak jellemzik ezt a korszakot. Később, egyre fontosabbá vált számára a kunmadarasi gyermekévekhez kötődő identitáskeresés és az elmúlás problematikája, ezáltal megváltoznak képstruktúrái, anyag- és színhasználata. Az életmű utolsó évtizedeiben az így kialakult nyelvi elemek mellett újra megjelennek az expresszív jegyek. Lélekből kell festeni – mondta többször, „ami elsősorban a közösség emlékezetének a személyesen keresztül való megőrzését jelenti, de művészete ’Lélekfestészet’ azért is, mert expresszív gesztusai a lélek és a személyiség szabadságának a tárgyiasulásai.” (Kertész László)

Egy éve még együtt ünnepeltük életmű-kiállítását és a munkásságát feldolgozó monográfia megjelenését, ma elszorult szívvel nézzük a megnyitóról készült vidám fotókat. Már most tudjuk, hogy hiányozni fog fanyar humora, kritikája, az új festményekre való rácsodálkozások és a hosszú, elemző beszélgetés… hiányozni fog Pista, a Festő. Részvéttel gondolunk a családra, amely mindvégig segítette a kivételes életmű létrejöttét, ígérjük, minden erőnkkel támogatjuk Birkás István emlékének megőrzését.

Birkás István festőművész, szobrászművész elhunyt

Búcsúzik Dunaújváros önkormányzata

Dunaújváros Megyei Jogú Város Önkormányzata sajnálattal értesült arról, hogy Birkás István festőművész, szobrászművész 2018. január 21-én elhunyt.

Birkás István Kunmadarason született 1947-ben. 1966-1969 között a Magyar Képzőművészeti Főiskola hallgatója volt, ahol Kádár György és Szabó Iván tanították.

1969 óta Dunaújvárosban élt és dolgozott. Feleségével három gyermeket neveltek fel. 1970 óta számos egyéni és csoportos kiállításon szerepeltek művei Magyarországon és külföldön egyaránt. 1974-1991 között a dunaújvárosi Amatőr Műhely vezetője volt. 1990-1991 között önkormányzati képviselőként dolgozott. 1990-1998 között a Modern Művészetért Közalapítvány elnöke volt. Művészi pályája során az absztrakt expresszionizmus hatását tükröző, harsogó akciófestészetet a nyolcvanas években megszerkesztett, homogénebb színvilágú kollázsok váltották fel. Legújabb művei már nem egyszerű festmények voltak: táblakép nagyságú vagy annál is nagyobb falakat épített. Plextollal átitatott, majd fehérre festett homok került a farost alapra, és azok a régi, talált tárgyak, amelyek szülőfaluja és az elmúlt idők emlékeit őrzik. 1972-től 1975-ig Derkovits Gyula képzőművészeti ösztöndíjas, majd 1998-ban a Pollock-Krasner Alapítvány (New York) ösztöndíjasa volt, 2004-ben Munkácsy-díjjal tüntették ki, 2005-ben Dunaújváros Megyei Jogú Város Közgyűlése Pro Cultura Intercisae díjjal ismerte el kimagasló művészeti tevékenységét.

Dunaújváros Megyei Jogú Város Önkormányzata osztozik családja és hozzátartozói fájdalmában. Utolsó útján, 2018. február 2-án, pénteken 11.30 órakor a dunaújvárosi temetőben szerettei körében búcsúzhatnak el tőle mindazok, akik ismerték és szerették.