Az életnek szeretné kitenni az irodalmat Lackfi János

Megérte az a két-három esztendőnyi várakozás, hogy sikerüljön egyeztetni a rendkívül elfoglalt alkotóval, megkockáztatom, működése teljes ideje alatt aligha vettek részt ennyien a könyvtár rendezvényén, mint az elmúlt heti író-olvasó találkozón. Pláne, ha hozzászámítjuk a délutáni rendezvényt is. Ebből kiindulva nem kell félteni az irodalom jövőjét.

Már rögtön a bemutatás után kiderült, nem volt teljesen valóságalapú az invitálás, a tavalyi évben 196 fellépése volt, nem pedig 100, és idén, ha minden jól megy, le tudja szorítani 150-re. Hogy mi lehet ennek a jelenségnek a hátterében? Lackfi János tudja az autentikus választ az olyan kérdésekre, mint hogy ...a költészet unalmas? (nem), ...az irodalom NEM menő? (de, lehet), ...az írók és költők nagyon öreg, szemüveges bácsikák? (nem). Élharcosa a mozgalomnak, amely szeretné az „életnek kitenni az irodalmat”. Aki végigülték vagy állták azt a jó másfél órát, amit csak félbeszakítani tudott, abbahagyni nem, azok pontosan tudják, hogy az ő válasza a kendőzetlen humor. Nem egyszer az az érzése támadt az embernek, elcserélte az időpontot a naptárban, és nem egy alanyi költő, író-olvasó találkájára tévedt, hanem egy olyan standupos humorista előadására, aki felül tudott emelkedni az altesti humoron. A könnyed stílus, és a velőtrázó tisztánlátás kettőse láttán, hallatán szinte zavarba jön az ember.

Nem is volt túl nehéz, de túl könnyű dolga sem beszélgetőtársának, Kurucz Gergelynek, hiszen jószerivel alig jutott szóhoz, a rutinos fellépő igyekezett az irányítást magánál tartani.

Azért sikerült a beszélgetés fonalát arra irányítani, hogy bár művészcsaládban nőtt fel, de éppen olyan normális emberi cselekedetnek számított az irodalmat művelni, mint támfalat rakni, kerítést festeni, paradicsomot termeszteni, tyúkokat tartani. Neki az a szerencse jutott, hogy a „szerelőaknából látta az irodalmat”, hiszen édesapjáék kiadványának elkészültét korrektúrától a csomagolásig végignézhette. Így aztán pontosan tudja, és hangoztatja is, hogy az irodalom is egy szakma a maga szabályaival, az ihlet az csak adalék ehhez. Annyira tanulható, mint minden művészi szakma. Persze ezt sem lehet lélek nélkül művelni, mint ahogy lélek nélkül egy sebész is rosszul műt. Tudható, szereti feszegetni a határokat, de a legjobb múzsa számára is a határidő.

Szó esett kötetéről is, amelyben olyan versek vannak, mint a „Szilágyi Örzsébet E-mailjét megírta, Emoti-Konokkal Azt is telesírta” kezdetű, A fekete router.

Sok-sok idézet, harsány nevetés, elmélyült gondolkodásra ösztönző mondatok emléke maradt a találkozó után.

Tekintsék meg galériánkat is!