Nagy Milán és a hittel végzett munka

- Veszedelmes tevékenység a játékvezetőé?

- Félnivaló nincs. A megjelenés sokat számít, de ettől sokkal fontosabb a határozottság és a következetesség. Bármennyire is kistermetű valaki, ha az előbbi tulajdonságokkal rendelkezik, elfogadják a játékosok és a vezetők is.

- Talán az sem árt, ha az illető kikezdhetetlenül tisztában van a szabályokkal?!

- Nyilván egyfajta intelligencia és értelmi képesség is kell a játékvezetéshez. 

- Olyan rossz megmondani, de közel tízmillió olyan ember él, aki jobban ért a focihoz, mint Ön!

- Ezt mondjuk cáfolnám, bár ők valószínűleg azt gondolják magukról. Ebben közrejátszhat a sok tv nézés és a Facebook is. Az egy kicsit túlzás, hogy a tízmillió szövetségi kapitány országa vagyunk. A magyar ember ilyen. Nem csak a foci dolgában vagyunk ilyen jók, de az élet minden számba vehető szakterületén is. Ezért aztán senkit sem lehet miatta hibáztatni.

- Miért pont ezt a rázós-necces pályát választotta magának?

- A sportág szeretete nálam korán kezdődött. Alacsonyabb osztályban serdülő és ifjúsági csapatokban futballoztam és kispályáztam is. Mindig is tetszett a játékvezetők munkája. Főleg, ha egy olyan vezette a mérkőzést, akire a határozottsága, vagy a következetessége miatt fel lehetett nézni. Ezért úgy gondoltam, megpróbálkozok ezzel a szakmával, hátha olyan sikeres leszek, mint ők.

- A sikernek itt milyen formái vannak?

- Bebizonyosodott, ha egy jól sikerült mérkőzést sikerül abszolválni, az a következő hetemet is meghatározza, hiszen az ember olyankor egészen másként viselkedik.

- Gondolom másképp is megélhető ez?

- Választottak már az év játékvezetőjének Dunaújvárosban és a megyében is. Illetve büszkén mondhatom, hogy tíz-húsz évre visszamenőleg nincs az országnak olyan sztárjátékosa, akinek ne vezettem volna kis- és nagypályás, vagy akár gálamérkőzést. Ez utóbbi mostanában egyre inkább divatos lett, nagyon szeretem őket elvállalni, hiszen ott igazi sportemberi nagyságokkal lehet találkozni, akik nem mellékesen így is viselkednek. Az is fontos, ezeknek az eseményeknek a legtöbbször van jótékony célja, amiért érdemes egy kis áldozatot vállalni. Büszke vagyok arra, ha egy olyan eseményen dolgozhatok játékvezetőként, ahol az említett nagyságok is pályára lépnek. Amikor az embert egy ilyen eseményre delegálják, az jelentős szakmai elismerésnek számít. Nyilván egy Bajnokok Ligája, vagy egy világbajnoki döntő levezetése a szakma csúcsa, de ezeknek a hazai eseményeknek is komoly rangja van.

- Nem vágyott egy léptékkel nagyobb feladatokra?

- Igen is, meg nem. Reálisan látom a világot, viszonylag későn kezdtem el ezt a tevékenységet. Megmondom őszintén, a testalkatom nem igazán ehhez a sportághoz termett. Rendre komoly problémáim voltak a félévenként esedékes fizikai felmérések során. Előtte mindig két-három hónapot edzettem és futottam a Duna-parton azért, hogy a szinteket hozni tudjam. Aztán nagy nehézségek árán, de sikerült teljesítenem őket. És, ha belegondolok, ettől jóval nagyobb követelményeknek kellett volna megfelelnem a nemzetközi vonalhoz. 

Az egy más kérdés, hogy valószínűleg elfogadtak volna a játékosok, az angolnyelv tudással sincs problémám, a rutinom is adott hozzá. Nagyon sok olyan játékvezetővel működtem együtt az említett gála mérkőzéseken, akik az elitben is dolgoztak, de nem megbántva őket a szakmai felkészültségünkben, gyakran nincs túl nagy különbség közöttünk.

- Miként készül egy találkozóra?

- A ráhangolódás már akkor megkezdődik, amikor lenyugtázom az emailban érkezett küldést. Az elektronikus rendszert fölhasználva elkezdem feldolgozni a két csapat elmúlt hetekbeli eredményeit. Megnézem, hol állnak a tabellán, kik az eltiltott játékosaik, kik kerülhetnek a kispadra, ez is fontos, hogy ott milyen hangulat várható, miként állfel a kezdő. Nagyon fontos tudni azt is, kik lesznek a segítőim. S ha kispálya után következik egy nagy, akkor azon a héten rá kell arra edzeni, hogy bírjam a tempót.

- Minden egyes mérkőzés egy nagy kihívás?

- Mindig meg akarok felelni. Mi nem főszereplői, csak részei vagyunk a gépezetnek, de nem csúszhat el rajtunk a többiek szórakozása. Ezért felkészülten és kipihenve kell a mérkőzésre megérkezni, rendkívüli módon tisztelni kell a játékot és labdarúgókat, mert e nélkül sajnos nem lehet jól végezni ezt a munkát. 

- Nem egyszer csúnyákat mondanak a bíróra, nem éppen irodalmi stílusban...

- A mérkőzés hevében, és ezt most komolyan mondom, azért nem mindent hall meg a játékvezető, mert nem arra koncentrál, ki-mit mond neki, vagy róla. Vannak olyan szituációk, amikor az ember csak legyint egyet és megy tovább, de van az a szint, amit már meg kell hallani. Az nem lehet, hogy egy szitokszó egyik fülemen be, a másikon ki és elsikkadjon, mert onnét kezdve, elfajulhat a dolog, akár el is mehet rajta a mérkőzés. Ez megengedhetetlen. Ott van a kezünkben a síp és a lapok, amiket használni is kell.

- Mi vezette a DLSZ-be?

- Elsősorban a felkérés, aminek szívesen tettem eleget. Amikor elvállaltam, a mi tevékenységünk enyhén szólva romokban hevert. Nagyon kis létszámmal működött, egészen pontosan három játékvezetőre hárult a rengeteg feladat. Azóta újraépítettük a struktúrát és ma már az elvárásoknak megfelelő létszámmal és felkészültséggel végezzük a dolgunkat.

- Szövetségi ellenőrként is tevékenykedik.

- Egy nemes felkérést kaptam Schneider Béláól, a Fejér Vármegyei Labdarúgó Szövetség elnökétől, hogy vegyek részt ennek a testületnek a munkájában, ami nagyon komoly elismerése az eddig végzett tevékenységemnek. Ez azzal jár, hogy mérkőzéseket kell látogatnom, nyilván jelképesen mondva,

Mindenért felelős. A mérkőzés előtt ellenőrzi a pálya állapotát, a nézők beléptetését, az alkoholárusítást, a vendégszektort, és mindent, ami az eseménnyel kapcsolatos. Nagyon komoly, felelősségteljes munka, hiszen a tapasztalatok alapján készült jelentéseket a fegyelmi bizottság kiértékeli, s az alapján születnek a bírságok és az intézkedések.

- Meddig akar, vagy lehet ezen a pályán maradni?

- Elhivatott vagyok. Amíg egészségügyileg, fizikálisan bírom, élek és halok érte. A DLSZ-ben és a szövetségben végzett munkámat is szeretem és hittel végzem. A játékvezetés az egy másik dolog. Abban kicsit előbb is közbeszólhat az élet, de ha szükség van rám, ott is be tudok még lépni, mert szívesen csinálom.