A Velencei-tavi Speciális Kutató-mentők Alapítvány és ami mögötte van

Legyen szó emberekről, állatokról vagy vagyontárgyak megtalálásáról, a Velencei-tavi Speciális Kutató-mentők Alapítvány bármikor mozgósítható szervezet, amelyet tapasztalt és elhivatott önkéntesek működtetnek. A szervezet alapítója és a mentőcsoport vezetője Balogh Lajos, aki a Velencei-tó közvetlen közelében, a 7-es főút mentén építette ki az Alapítvány bázisát.

Balogh Lajos külföldi tapasztalattal bíró mentő szakember, aki az Egyesült Királyságban és Magyarországon nevelkedett kettős állampolgár, majd a világ számos országban szerzett hajós tapasztalatot a bajor vöröskereszt önkénteseként  dolgozott a Vöröskereszt kötelékében, ahol „szanitéc” – azaz mentő vagy egészségügyi katona – képesítésben részesült. Mint meséli, ezen külföldi mentős és hajós tapasztalatát – elméleti és gyakorlati rutinját  – szeretné itthon felhasználni. S noha a Velencei-tónál már a 2000-es évek óta végez mentéseket, saját alapítványát 2018-ban hozta létre, s azóta ennek keretében végzi a szervezethez csatlakozó önkéntesek segítségével a feladatokat.

– Azóta folyamatosan épül a mentőcsoportunk. Vannak nagyszerű önkéntesek az alapítványnál, vannak köztük vízimentők, búvárok, mentőbúvárok, kiemelt elsősegélynyújtók, hajóvezetők, önkéntes tűzoltók egyaránt – sorolja Lajos, hangsúlyozva: a Velencei-tavon ők voltak az egyedüli, mentési engedéllyel  és hivatalosan is mentőhajóval rendelkező szervezet. Az önkénteseinknek, teszi hozzá, kötelező a tűzoltó alap és az ilcor elsősegélyképzés. A múlt idő azonban nem véletlen. A tavalyi nyári szezon után idén sem mehetnek vízre.

Vízre menni tilos?

– 2022 augusztusában kaptuk meg a hajózási mentési engedélyünket a Közlekedési Minisztérium hajózási főosztályától. A beadott iratok között volt a hajólevéltől kezdte a katasztrófavédelemmel való együttműködésünk is. Ezek alapján megkaptuk a vízi mentésre és balesetmegelőző tevékenységre vonatkozó engedélyt a Velencei-tóra. Ezt az engedélyt szerettük volna meghosszabbíttatni, ugyanis egy évre szólt a lehetőség. Ez azonban nem sikerült, mert a Gárdonyi Rendőrkapitányságtól nem kaptunk engedélyt. Ezért panaszunkkal az Országos Rendőr-főkapitánysághoz fordultunk, ahol azt a választ kaptuk, hogy az üzemeltetési engedély kiadásához egy, a rendőrséggel, mint az adott vízterületen vízirendészeti feladatokat ellátó hatósággal kötendő együttműködési megállapodás megkötése szükséges. Az illetékes Gárdonyi Rendőrkapitányság szakmai értékelése alapján azonban – mesélt a rendőrségi levél tartalmáról Balogh –, nem indokolt az együttműködési megállapodás megkötése.

Az együttműködés hiányában tehát az engedélyt kiadó hatóság nem adott újabb engedélyt az alapítványnak. A Gárdonyi Rendőrkapitányság indokairól megkérdeztük a Fejér Megyei Rendőr-főkapitányságot is, válaszukat, amennyiben megérkezik, közölni fogjuk. De lássuk, milyen eszközrendszer és összefogás van a szervezet mögött.

Elengedhetetlen eszközök és ami hiányzik

– Télen-nyáron itt vagyunk a tóparton, RIB típusú mentőhajónkon van defibrillátor, Epipen injekció, minden, ami az életmentéshez szükséges. Van szonár készülékünk, amely a víz alatti érzékelést, navigálást teszi lehetővé, azaz eltűnt személyek felkutatásában segít – teszi hozzá, ahogy azt is: bárhová hívják őket, mennek, ha szükséges. Így akár szárazföldön is tudnak teljesíteni, tekintve, hogy hőkamerájuk mellett már két személykereső kutyájuk is van. De alapvető fontosságú eszközeik mellett rendelkeznek például egy különleges, légcsavaros árvízi hajóval is, amelyet bárhol – így a Velencei-tavon is – be tudnak vetni riasztás esetén. Ennek a lapos fenekű, alacsony merülésű hajónak a merülési mélysége, 5-6 fővel terhelve is 20 centiméter, tudjuk meg. Sok helyszínen jöhet jól ez a tulajdonság: jégen, mocsaras részeken is elmegy, ahol az ember már elsüllyedne. E léghűtéses, négyhengeres motorral felszerelt vízi „terepjáró” azonban nem csak ettől speciális: fedélzetén egy mentőágy csatlakoztatására alkalmas fémkeret található és az infúziónak is van helye. Vagyis a megtalált személyek szinte azonnal hajóba emelésükkor elláthatóak.

Ami nagyon hiányzik a felszerelésükből – vallja be –, az egy speciális búvárruha – amit szárazruhának is neveznek –, amellyel biztonságosabb körülmények között képesek keresni és megtalálás esetén felhozni a víz alól az eltűnt személyeket.  – Ez egy teljesen zárt felszerelés, amely megakadályozza, hogy bármilyen szennyeződés a búvárra kerüljön merüléskor. Ez egy másfél millió forintos felszerelés. Ám amíg nincs ilyenünk, tesszük a dolgunkat abban, amink van.

Gyakorlat vizsgákon és a mindennapokban

Az alapítvány katasztrófavédelemmel való együttműködésének alapja az a minősítőrendszer, amelyet ötévente teljesítenek: a vizsgagyakorlatokon extrém életmentő helyzeteket szimulálnak, szárazföldön, vízen, árvízben egyaránt.

Az alapítvány persze nem csak ötévente gyakorlatozik, a minősítések idején – teszi hozzá Lajos: rendszeresen tartanak felkészüléseket a Velencei-tó környezetében is. A hangsúly ugyanis a felkészültségen és a készenléten van – szögezi le. – Sokszor próbáltam abbahagyni, ám nem lehetett – teszi hozzá Lajos s azt is elmeséli, miért: – Mikor megszólal a rádió vagy a telefon, akkor menni kell. Számítanak ránk – mondja, ám most a Velencei-tavon hiába, nem tehetik hajójukat a vízre. Melynek a neve egyébként Hope, azaz Remény, árulja el a tulajdonosa. Aki még mindig azt reméli, hogy lesz még idő, amikor újra vízre szállhat ez a speciális mentőeszköz. 

Forrás: S. Töttő Rita / feol.hu