Megint vannak, akik ápolónak tanulnak

A korábbi években szinte megtorpant az egészségügyi, szociális szakmák tanulása iránti érdeklődés. Akkor még kifejezetten rosszul fizetett, nem túl családbarát munkaidő-beosztás, nagyon nagy felelősség, nem túl jó munkakörülmények mind egyre kevésbé tették fontossá, hogy a fiatalok és az idősebbek ezt a pályát válasszák.

Ezen nem javított a Covid időszaka, hiszen akkor bár hősiesnek tartottuk a benne dolgozókat, de mégis roppant veszélyessé is vált ezen a területen dolgozni.

Covid előtt Covid után

Mindezt Marczona Tamástól Dunaújvárosi SZC Lorántffy Zsuzsanna Technikum és Kollégium igazgatójától tudom meg. Abból az apropóból, hogy az intézményben ismét erősödött az általános ápoló, a mentőápoló, valamint a szociális ágazatban a kisgyermekgondozó és nevelő illetve szociális ápoló és gondozó szakmák vonzereje.

A nappali technikusi és szakképzőiskolai képzések mellett a felnőtteknek is van lehetősége új szakmát szerezni a fenti szociális és egészségügyi ágazatokban. Az idei tanévben mindkét ágazatban sikerült a képzést indítani, sőt most már az is látszik, hogy a következő tanévre még jobban növekedni fog a náluk tanuló szociális vagy egészségügyi pályát választó szakemberek száma.

Hogy mi lehet az oka? Egyrészt a pandémia arra ösztönözte az embereket, hogy fontolják meg az egészségügyi területen való karrierlehetőségeket. Az embereknek a közegészségügy, a járványügy, a kórházi ellátás és a kutatás iránti érdeklődése is megnőtt. Másrészt a járvány alatt tapasztalt kihívások és nehézségek rámutattak az egészségügyi szakemberek fontosságára és értékére. Ez jövedelem-növekedést és presztízsnövekedést is maga után vont.

Marczona Tamás úgy véli, hogy az, hogy ingyenesen lehet a felnőtteknek akár második szakmát is tanulni, még több lehetőséget jelent azoknak, akik sokkal tudatosabb döntést hoznak, mint a 14 éves diákok:

- Mivel kevés tapasztalattal vagy anélkül hoz döntést a diákok egy része a szakmákról, így vannak, akik közben jönnek rá, hogy nem ezt a pályát szeretnék, ugyanis a romantikus elképzelések és a gyakorlat nem mindig van összhangban egymással.

Felnőtt fejjel az iskolapadban

- Egészen más a helyzet a felnőtteknél. Sokkal motiváltabbak, mindent meg szeretnének tanulni, és mindent jól szeretnének megtanulni – magyarázza Kiss Veronika, szakmai oktató - Sőt néha már rá is görcsölnek, annyira meg szeretnének felelni.

Pedig nem könnyű nekik, hiszen a többségük munka után délután jönnek az iskolába, hetente két alkalommal, s minden második hétvégén pedig a gyakorlati helyeiken folytatják a tanulni valót. Karsainé Glavinász Beáta az intézmény gyakorlati oktatásvezetője a képzésben a szakmai gyakorlati képzőhelyek fontosságát is hangsúlyozza:

- Nagyon jó a kapcsolatunk szociális és egészségügyi intézményekkel, így a tanítványaink olyan képzési helyeken szerezhetik meg a szakmai tapasztalataikat, ahol felkészült mentorok segítik, hogy minden szakmai fogást megtanuljanak.

Sajnos a mentőápoló képzés még nagyobb áldozatot kíván az ezt tanulóktól, hiszen a rohamkocsira csak egy-egy tanulónk ülhet, így időnként el kell utazniuk más településekre, hogy kocsira ülve megszerezhessék a szükséges szakmai gyakorlatot - osztja meg velünk a mentőápoló képzéssel járó kihívásokat Plich Zoltánné, szakmai oktató.

Az általános ápoló képzéshez hat esztendő kell, a mentőápoló bizonyítványhoz pedig 5 éves képzéssel jutnak csak hozzá a nappali tagozatos tanítványaik. A pedagógusok lelkesen beszélnek tanítványaikról, azokról akiknek a munkájukhoz kell a szakmai végzettség, azokról, akik tovább szeretnének tanulni. Büszkék arra, hogy a technikumi végzettséggel a továbbtanulásra jelentkezők sokkal nagyobb esélyt látnak arra, hogy bejuthassanak az egészségügyi főiskolára vagy az orvosi egyetemre . 

Akár egyetemre is

- Mivel szaktudással felvértezve indulhatnak a felsőoktatásba, így lényegesen könnyebb lesz számukra azt el is végezni, mint aki csak gimnáziumi érettségivel rendelkezik.

A pozitív élményeiket osztják meg velem a Lorántffy pedagógusai. Azokról a kamaszokról és idősebbekről beszélnek, akik sikerélményt adnak számukra, akik miatt érdemes a pedagóguspályán maradni.

Mint egy igazolásul megismerkedek Halupka Judittal és Lepsényi Ilonával. Mindkét hölgy aktívan dolgozik még, ráadásul műszaki területen. Ugyan számolják már visszafele az időt a nyugdíjazásukig, azonban a fejükbe vették, hogy még másik szakmát szeretnének tanulni. Szociális ápolók és gondozók lesznek hamarosan, hiszen beszélgetésünkkor már éppen a vizsga előtt álltak. Elmondták, hogy egyelőre még nem gondolkoztak azon, hogy új szakmájukkal majd mihez kezdenek. Egyelőre az motiválta őket, hogy szeretnek segíteni, és jobban szeretnének segíteni rászoruló idős szeretteiken. Éppen ezért nem sajnálják a tanulással töltött időt. A legnagyobb élmény számukra azonban a nagyvenyimi idős otthonban töltött szakmai gyakorlat volt. Egymás gondolatát folytatva mesélik, hogy mennyi szakmai fogást és ápolási technikát tanultak az ott dolgozó nővérektől, s azt is, hogy mekkora öröm volt az, ahogy az idős emberek hálás tekintettel és szavakkal fogadták a gondoskodásukat:

- Olyan jó volt hallani, amikor megérkeztünk, hogy azt mondták a gondozottak, hogy már vártak bennünket. Ezekért a szavakért és tekintetekért minden fáradság és izgulás megérte.