Farkas Imre: azért lettem polgármester, hogy a települést szolgáljam

- Nekem nem kell pénzügyi szakembernek lennem, arra itt vannak a polgármesteri hivatalban dolgozó kiváló kolleganők, akikkel nagyon jó együtt dolgozni. Az előbb beszéltem a pénzügyi vezetővel és nagyon boldog volt, mert még csak mínusz húsznál járunk az éves költségvetést illetően. Most jönnek elő bizonyos dolgok, ezért nem lesz mosolygós táblázatunk. Egyszerűen azt kell csinálnom, mint az otthoni költségvetésünkben: spórolni, odafigyelni arra, hogy mi jön be és mi megy ki, és ezt a mérleget kell egyensúlyban tartani.

- Hogy zárult az elmúlt év Előszálláson?

- Pénzügyileg nagyon jól. Pozitívan zártunk. Dolgoztunk egy piactér építésének az előkészítésén, de nem volt rá elég pénzünk. Egyetlen pályázatot nyertünk tavaly, tíz millió forint értékben, járdafelújításra. 

- Miért olyan fontos a piac megépítése?

- Sokan, helyiek és a környékbeliek is fölkeresik nálunk a csütörtökönként megtartott vásárt. A jelenlegi helyszín nem megfelelő, egy kis mellékút két oldalán működik a piac és vásár, és ott nem jó helye van. Az új vásárteret az önkormányzattal szembeni magánterületre terveztük. Sokkal mutatósabb piacterünk lenne és más célokra is fel tudnánk használni. Nagy szükségünk lenne rá. 

- További tervekről is mondana néhány gondolatot!

- Az egészségházunknak a tetőszerkezetét szeretnénk kicserélni, szigetelni és a környékét egy kicsit rendbe tenni. Van egy gondozási központunk, ami éppen üres, amiből lehet, hogy szolgálati lakást kellene csinálni. 

Ott a Teleházunk,  ami több, mint kétszáz éves és nagyon rossz állapotban van, törődést igényelne. Aztán ott az iskola melletti, korábbi szolgálati lakáskomplexum, amire szintén ráférne néhány százmillió forint. Azért, hogy normális körülmények között lehessen a gyermekeknek akár foglalkoztató termeket, vagy múzeumot lehetne kialakítani.

- Százmilliókat elkölteni nem sok az egy kicsit?

- De, valóban nagyon sok. Már akinek. Nekünk mindenképpen nagyon sok. Matematika tanárként tudnék ettől nagyobb számokat is mondani. Akkorát is, amiből egy élhetőbb telepítést alakíthatnánk ki, habár, szerintem így is élhető község Előszállás. Ugyanakkor a régebbi, felújításra szoruló épületeket nem kellene hagyni, hogy tökre menjenek. És még a kastélyról nem is ejtettem szót! 

- A település lélekszáma hogyan alakult?

- Enyhén növekvő tendenciát mutat. Pár éve még 2.260 fő körüli volt, most már 2.355-re emelkedett. Ezt érzékelni lehet azon is, hogy telt házzal működik az óvodánk. Egy kétcsoportos bölcsőde nagyon jó lenne, és úgy vélem, ki is lenne használva teljesen. Az iskolánkban is a néhány évvel ezelőtti 160-as létszám mára 200 fölé emelkedett. 

- A művelődési ház szép, otthonos lett. 

- Oda is tudnék még számos dolgot elképzelni. Nagyon jó lenne egy hang-, fény- és légtechnika az intézményben.  Mögötte van egy placc, ahol a disznóvágásokat szoktuk rendezni, azt szeretnék felújítani, részlegesen tető alá tenni, térkövezni, kemencét és egy kinti konyhát építeni oda. Szép tervek, amelyek remélem, egyszer megvalósulnak.

- A közösségekről mit osztana meg velünk?

- A falunkban nagyon sokan szeretnek közösségekben lenni, jót beszélgetni, akár mulatni egyet. De munkától sem riadnak vissza a falumbeliek. Ezért bízom benne, hogy az idei évben is lesz rá lehetőségem társadalmi munkákat megszervezni, mert ezek bizony nem mentek ki a divatból. 

Sokan szeretnek tenni valamit Előszállásért. Egy példa rá a tavalyi évből. A játszótereinket kellett felújítani, tizenhat köbméter folyami homokot hordtunk szét. Közzétettem egy felhívást és harmincheten jöttek segíteni. A legkisebb talán két éves volt, aki a játék lapátjával és a műanyag talicskájával járult hozzá a munkánkhoz, a legidősebb pedig már elmúlt hetven éves.

- Ünnepi események?

-A tavalyi falunapunk sajnos nem olyan volt, mint az előzőek. A ráfordított összeg már nem volt elegendő egy színvonalas esemény rendezésére. Az idén nagyobb lesz a költségvetése.

Külön kategória a szüreti felvonulás, ami már inkább csikós felvonulást jelent, hiszen olyan sok a lóhátas résztvevők száma. Csoda látvány, ahogy az a százötven ember végigvonul a településen. Szép hagyomány, mindenki szereti. 

Az advent pedig ebben a formájában egy új tényező, amit az előszállási ifjak alkottak meg. Szívvel-lélekkel csinálták hóban, fagyban és esőben is, négy héten keresztül. 

- Jótékonyság?

- Nemcsak a magánszemélyek adakozók, hanem az önkormányzattal is elég sokat segítünk. Mindenkinek átérezzük a gondját-baját. A bajbajutottak tudják, hogy lesz, aki segítséget nyújt nekik, és már ez a gondolat is erőt adhat nekik a küzdelmükben.

- Előszállás kapui híresen nyitottak!

- Valóban nyitottak vagyunk, de nemcsak a környező települések, hanem a messziről érkezők irányában is. Valószínűleg a magyaros mentalitásunkból is ered, hogy szeretjük a vendégeinket. Nem hiszem, hogy többet akarunk magunkból mutatni a valóságosnál. Amikor jó közérzettel távoznak tőlünk, az minket minősít. 

- Van-e olyan idei célod, aminek föltétlenül sikerülnie kell?

- Van! Választások lesznek idén, és egyáltalán nem vagyok biztos abban, hogy én ezt a szép hívatást folytatni szeretném! Vannak viszont olyan feladatok, amelyeket addig beakarok fejezni. Ilyen a temető lélekharangjának a fölállítása. Bízok benne, hogy lesz piac pályázat, és akkor azt szeretném beadni. Ha nem én, akkor remélem, az utánam következő majd fel fogja építeni. 

- Restanciák?

- A kastéllyal szerettem volna ebben a röpke elmúlt tizennégy évemben zöld ágra jutni, de azt hiszem, nem mi voltunk ennek kerékkötői. Nagyon szerettem volna egy Előszállás történeti könyvet kiadni, a kézirat nagy része már megvan, de nem tudom, hogy lesz-e a rá lehetőség. Szeretném legalább megkezdeni azt a munkát, amire a Helyi Értéktár Bizottságunkat létrehoztunk, mert a mi településünkön nagyon sok oda illő dolog található. 

- Van-e olyan varázsige, amire megváltoztatja a visszavonulási tervét?

- Most ebben a pillanatban azt kell mondjam, hogy nincs. Ez nem azért van, mert nem szeretem a településemet. Tessék kipróbálni, és csinálja valaki tizennégy évig, akár jobban is, mint én!  Az okok közül kettőt mondok el. Nem hiszem, hogy elfáradtam, de azért már nem úgy harapok, mint amikor először megválasztottak. Magammal szemben van egy mérce, amit már nem úgy ugrok meg, mint az elején. A másik, hogy vannak a faluban olyan emberek, akik szintén alkalmasak lennének erre a feladatra. Kapjanak rá lehetőséget. Szerintem kell a változás az ember és a település életében is. Nem költözök el, és ha megkérnek majd, szívesen segítek az új vezetésnek. 

- Az nem igazi versenyfutás, amikor a spiller kifűzi a cipőjét és leül a lelátóra.

- De az sem jó, ha egyedül futok! Nem éreztem igazi megmérettetésnek, amikor az utolsó két választáskor senki nem állt oda. Még akkor sem, ha elégedettek voltak velem az emberek. Nem szeretnék elkényelmesedni és hozzá nőni ehhez a székhez...