Álmok, tervek, jóslatok a Vince-nap alkalmából

A jövőt kutató megemlékezés

A programot a város határában a Kafka család hóval borított szőlőjében, ragyogó napsütésben egy mesébe illő présház mellett bonyolították le. A megjelenteket Gallai József a főrendező köszöntötte. Vizi János református lelkész pedig felidézve a szőlő és a bor egyháztörténeti vonatkozásait is, áldást mondott rájuk.

Az esemény a praktikusságot figyelembe véve a Vince nap előtt zajlott, (hiszen az 22-ére, hétfőre esett). Mint megtapasztalhattuk, a szombat és a hétfői is kemény fagyot és ragyogó napsütést hozott, így remélhető, hogy az érintettek szép reményei valósággá válnak.

A jó félnapos eseménysorozaton a Dunaföldvári Sárga Pincésgödör, a Kertbarátok, a Burgundia Pincesor, az Öreghegyi Pincék egyesületei, a Művelődési Központ és a Szent Rókus Borlovagrend csapatai egy komoly, hat présház meglátogatását is lehetővé tevő vetélkedő sorozaton mérték össze a szőlész–boros–pálinkás ismereteiket.

A feladatok

A hétköznapokon nagyon is kollegáris, sőt barátságos pince tulajdonosok igaz mosolygós, de szigorú bírálókká változtak.

A Jankó pincében a szőlővesszőkből kellett a fajtájukat megállapítani, hogy aztán a kitöltött borok is kemény fejtörést okozzanak. Kafkáéknál nagyon komoly memória gyakorlat várt a csapatokra, hiszen a rengeteg országos hírű boregyesületnek meg kellet találni a helyét a térképen. Bircsáréknál a nagyon kemény tekintetű gazda töltötte ki a pálinkákat, amiket nem elfogyasztani, hanem a fajtájukra nézve kellett fölismerni. Videkéknél sem volt egyszerű a kihívás: gyönyörű szőlőfürtök és a hozzá tartozó levelek fotói növelték a felismerésben versenyzők terheit.

Már azt hittük, hogy túl vagyunk a nehezén, de Kelemen Róbert rangos bortermelőhöz illőn, igen magasra tette a lécet. 

A végállomást Gallai József a főrendező pincéje és fantáziadús föladványai adták.

Zárszó gyanánt Gallai Józseftől ezt hallottuk

– A tagságunkkal közösen a barátainkat hívtuk meg a mai napra. Megválasztásom óta az a koncepcióm, hogy a városunkban lévő boros egyesületekkel vállvetve haladjunk a céljaink felé. Riválisaink nincsenek, barátaink vannak. Ezt az eseményt hagyományőrző módon, évről-évre szeretnénk megrendezni. Hála a jóistennek mára egy gyönyörű téli napot kaptunk ajándékba, ami még szebbé tette a sétáinkat a verseny helyszínén a Rókus dombon és az Öreg hegyen. Arra ébredtem, hogy egy csodálatos tájon a friss hóban lépkedek, ragyog a Nap és megérkeztek a meghívott barátaim. Visszagondolva rá, most is elérzékenyültem tőle. Alaposan felkészültünk a verseny feladataira. Ez nem az én érdemem, csapatmunkából született. A társaim kreatív emberek, akik ilyen színvonalas munkára képesek. A feladatlapokat a kisfiammal közösen készítettük, a tavalyiakat új kihívásokra cserélve. Úgy érzem, egy sikeres nap áll mögöttünk. Gratulálok a versenyző csapatoknak, köszönöm az együttműködőknek a segítséget, és Borlovagoknak a közösségi helyszínt, ahol a Szabó Laci és a Nagy Gábor féle finom ebédet is elfogyaszthattuk.