Elhunyt az egyetem egyori rektora

Életének 94. évében elhunyt Czibere Tibor, a Miskolci Egyetem egykori rektora, Kossuth- és Széchenyi-díjas magyar gépészmérnök, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) rendes tagja. – tette közzé az Egyetem és az Akadémia.

Duol.hu

Czibere Tibor 1930. október 16-án született Tapolcán. Felsőfokú tanulmányait az 1949-ben alapított új felsőoktatási intézményben, a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen kezdte meg a frissen alapított Gépészmérnöki Kar egyik első gépészmérnök hallgatójaként. Egyetemi tanulmányait 1953-ban kitüntetéses oklevéllel fejezte be, ezt követően a Matematikai Tanszéken tanársegédként oktatott.

Doktori értekezését 1961-ben védte meg, ekkor már a Ganz-Mávag Mozdony- Vagon- és Gépgyárban kutatómérnökeként. 1963-ban tért vissza az egyetemre, az Áramlás- és Hőtechnikai Gépek Tanszékének vezetőjeként. 1966-ban a Gépészmérnöki Kar dékánhelyettese, majd 1968-1974 között dékánja lett.

1978-ban választották meg az Egyetem rektorává. A tisztséget 1986-ig töltötte be. Ezután, egy rövid ideig művelődési miniszterként tevékenykedett, majd a tisztségről lemondva visszatért az Áramlás- és Hőtechnikai Gépek Tanszékére. Tudományos iskolateremtő tevékenységéért 1998-ban Szent-Györgyi Albert-díjban részesült. A Miskolci Egyetem is elismerte kiváló munkáját, és 2000-ben díszdoktorrá avatta, még ugyanebben az évben Miskolc város díszpolgárává választották. Hivatali időszaka után, 2000-ben professor emeritusi címet kapott. Életműve elismeréseként 2006-ban megkapta a legmagasabb állami tudományos elismerést, a Széchenyi-díjat.

1963-ban védte meg a műszaki tudományok kandidátusi, 1967-ben akadémiai doktori értekezését. Tagja lett az MTA Áramlás- és Hőtechnikai Bizottságának. 1976-ban megválasztották a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1985-ben pedig rendes tagjává. 1979-ben a Miskolci Akadémiai Bizottságba is bekerült.

Az emberséges prof

Azok közé tartozom, akik diákként személyesen ismerhettem. Amikor a Nehézipari Műszaki Egyetemre, a mai Miskolci Egyetemre jártam 1980-85 között, már ő volt az egyetem rektora. Hőtant és áramlástant is tanított nekünk, kétszer is vizsgáztam a rektor úrnál ez utóbbi tárgyból. Az éves szemeszterhez egy záróvizsga tartozott, de félévkor szorgalmizni lehetett, amelyet közepes eredménnyel nála abszolváltam. A második félév a termodinamikai rendszer adiabatikus állapotváltozásáról szólt, amelynek záróvizsgája, beszámolója számomra nem úgy sikerült, ahogy azt szerettem volna. Hogy miért is mondtam el ezt a történetet? Nos, a professzor úr emberséges volt velem, átmentem.

„A termodinamika egy furcsa tudomány. Amikor az ember először tanulja, egyáltalán nem érti. Amikor második alkalommal megy át rajta, azt hiszi mindent ért, kivéve egy-két apróbb dolgot. Amikor harmadszor is végigmegy rajta rájön, hogy mégsem érti, viszont akkorra már úgy megszokta, hogy ez egyáltalán nem zavarja.” (Arnold Sommerfeld)

Én ezt az emléket őrzöm róla.

Várkonyi Zsolt