Ahol túróval és tojással festették a freskót

Ez alkalommal könyv jelent meg, filmet készítettek a templomról, mindezekhez több program is párosult. Köztük volt a templomjárás is, aminek az utolsó „felvonásán” decemberben az adventi vásárral összekötve vehettek részt az érdeklődők.

A templom hozzátartozik Adony  képéhez, hiszen mindenki számára a kisváros múltját, történetét hordozó műemlék. 

Adony 1332-es vatikáni összeírás szerint már templomos hely volt, egy Péter nevű pap megemlítésével. Mostani formáját  1722-23-ban a betelepülő németek építették (még az 1940-es években is volt német nyelvű mise Adonyban) barokk stílusban a török alatt elpusztult templom helyett, részben annak kövei felhasználásával. Zenneg Kristóf és Mikleisch Gergely földesurak építették a lakosság segítségével. A torony csak a század végére, 1797-re készült el három haranggal. Ebben az időben a főoltárkép  a segítő Szűzanya képe, amely mai is látható, 1847-ben készült el a toronyóra, amely a II. világháború idején komoly sérülést szenvedett. A gránátot, amely eltalálta a tornyot, a decemberi templomjárás alkalmával Rózsafi János helyi hadtörténész megmutatta a résztvevőknek, ugyanis azt őrzi a mai napig a plébánia. A toronynak és a harangnak, sőt, az orgonának is kalandos útja volt, mindig pótolni kellett, mivel az első és a második világháborúban is elvitték őket. 1859-ben a főhomlokzatra kerültek Szent Péter és Szent Pál szobrai, amelyeket Göde Katalin ajándékozott a templomnak. A század végére a templom megnagyobbítása történt meg, amelyet Csöngedi Gyula fiatal plébános valósította meg Szabó Gyula  kőműves segítségével. 

A templom mai felépítése: a településközpontban, a főút mentén, kertben szabadon álló, megközelítően keletelt, kereszthajóval bővített, nyeregtetős épület, a homlokzat síkjában emelkedő órapárkányos, összetett sisakú toronnyal, a nyolcszög három oldalával záródó szentéllyel. A középtengelyben szegmentíves kőkeretes kapu nyílik, zárókövében 1723-as építési dátum. A hajó északi és déli homlokzatainak síkját az 1902-ben épített kereszthajó töri meg. A homlokzatok ablakai nagyméretű, félköríves záródású, díszes vakolatkeretezésben álló nyílások, csakúgy mint a szentélyen. A szentély két oldalán sekrestye, illetve szertár, téglány alakú nyílásokkal, oratóriummal található.

Az 1950-es években, amikor a politika gyakorlatilag üldözte a vallást, nagy összefogással, de mégis fejlődött a templom. Megnagyobbították a kórust, kifestették a templom belsejét, a Szűz Anya életének eseményeit festette meg a templom kupoláira dr. Dénes Jenő főiskolai tanár festőművész. A freskók a mai napig láthatóak. A falu lakossága mindenben segítette a festő munkáját. Olyan fontos dolgokat gyűjtöttek össze, mint a tojás, vagy a túró, amiket Dénes Jenő a festékben  használt fel. A túró és a tojás keverékétől ugyanis az egyszerű mészfestékek sokkal szilárdabbak lettek, és a nedveséggel is ellenállobbakká váltak. A munkálatok elvégzéséhez szükséges létrákat is a lakosok teremtették elő.

A templomot Sarlós Boldogasszonyról nevezték el, nézzük meg, ki is volt ő? Sarlós Boldogasszony napja igazi aratóünnep volt, a földművesek ilyenkor a papok elé járultak, akik megáldották a szerszámaikat. Azután szép ruhában vágtak a búzatáblában egy rendet, majd hazatértek ünnepelni, és csak másnap fogtak hozzá a nagy munkához. Sarlós Boldogasszony ünnepén a római katolikus egyház arról az eseményről emlékezik meg, amikor Szűz Mária, méhében Jézussal meglátogatta unokatestvérét, az ugyancsak gyermeket váró Erzsébetet. 

Sarlós Boldogasszony ünnepét a 13. századtól július 2-án tartották, egészen a II. vatikáni zsinatig (1962-től 1965-ig, több mint kétezer püspök részvételével tartott tanácskozás), amikor is május 31-re helyezték át. Azonban Magyarországon hagyománytiszteletből napjainkban is július 2-án ünneplik. S mivel ez a nap az aratás kezdetének ideje, ezért magyarul a Sarlós Boldogasszony nevet viseli.

A Boldogasszony megnevezést Szent Gellért püspök ajánlotta, így tisztelve a Szűzanyát. 

Végezetül két fontos dátum. Az adonyi templom anyakönyve 1733-tól, míg a Historia Domus (historia domus – háztörténet - az egyházi intézmények fontosabb eseményeit tartalmazó könyv, a plébániák és szerzetesházak történeti kutatásának fő forrása)  1848-tól követhető a plébánián.

Forrás: adony.hu, hu.wikipedia.org