Földi László figyelmeztet: a káosz megteremtése a cél!

Bobory Zoltán két apró Kossuth-címert hozott az eseményre, a Kossuth utcába. Felidézte: 1956-ban a székesfehérvári belvárosban, egy újságárusnál lehetett ilyenekhez hozzájutni, de aztán november 4-én az árus sietve megszabadult tőlük, szétszórta őket az utcán, így került hozzá a két címer, amelyek ma már fontos ereklyék – olvasható társoldalunkon, a feol.hu-n.

 – Fiatalokat kérdeztek arról, mit ünneplünk augusztus 20-án, és nem elkeserítő, inkább ijesztő volt, amit válaszoltak – mondta bevezetőként a költő. – Az egyik közülük mindenképpen kiemelendő: „A tűzijátékot!”, hangzott a válasz. Mielőtt megkérdezném Földi Lászlót, hogy szerinte miként él a nemzet emlékezetében 1956. november 4-e, szeretném felidézni, hogy a kilencvenes évek második felében kerekasztal beszélgetéseket szerveztünk, mert úgy gondoltuk, nem fordítunk elég figyelmet a forradalom leverésének évfordulójára.

Vendégük volt Kondor Katalin újságíró, Für Lajos történész, Korzenszky Richárd bencés szerzetes, Szűrös Mátyás politikus, Csoóri Sándor költő, Melocco Miklós szobrászművész. A Vörösmarty Társaság azóta is minden évben emlékezik és emlékeztet, különböző helyszíneken, más-más meghívottakkal. E sorozatba illeszkedett a szombati rendezvény.

– Sajnos a 20. században a politikának az erőszakos oldala dominált, sok konfrontációs helyzetet teremtett, de ezt az emberek többsége nem értette, nem fogta fel – kezdte előadását Földi László. – Ma, 67 év után Európában és a világban ugyanazt látjuk: egy abnormális értékrend kezd virágozni, amit az emberek nagy része nem ért, nem szeret és nem akar elfogadni, és mégis csend van.

A szakértő arra emlékeztetett, hogy 1956 után nagyon sok magyar családot érintettek az események, vagy azért, mert egy családtag az életét áldozta a forradalomért, börtönbe került, vagy külföldre menekült, mégis úgy tűnt az utcán, a mindennapokban, hogy mindenki túltette magát a történteken. Pedig ez nem volt igaz, ám a politika félelemmel töltötte el az embereket egy olyan világban, mint amilyen a szocializmus, a kommunizmus egyetlen párt és kormányzati akarat mentén való központosított hatalma volt. A rendszerváltás azt üzente az embereknek, hogy alapvetően minden megváltozik és 1956-hoz képest tulajdonképpen forradalom és véres utcai események nélkül lehet elérni, amit a többség ért, akar és szeretne.

 Földi László az elmúlt három-négy esztendőről és napjainkról is beszélt. Kevesen számítottak a világjárványra, az ukrajnai és az izraeli háborúra.  

– Nem tudom most megmondani, miként lehet ebből kilábalni, de meggyőződéssel hiszem, hogy ez megtörténik. Hiszen ha visszalapozunk a történelemben, mindig voltak kétséges időszakok, és nem csak a 20. században, ám minden alkalommal megjelentek olyan erőterek is, amelyek segítettek megtalálni a helyes utat. Az utóbbi időben az a legborzasztóbb, hogy minden felgyorsult, elképesztő sebességre kapcsolt a történelem. Ez részben összefügg a technikai fejlődéssel, az információs cunamival, s e kettő embert próbáló együttesével. Olyan események követik egymást, amilyenek korábban tíz- és húszévente történtek meg, és volt időnk és lehetőségünk arra, hogy ezeket megértsük és megkeressük a megoldásokat.

 Földi László szerint létezik a világban egy erőtér, amelynek egyértelműen a káosz megteremtése a célja. Egy olyan káosz a megteremtése, ami az embereket végképp összezavarja, végképp lehetetlen élethelyzetet generál számukra, és elérkezik majd egy pszichológiai pont, amikor azt kéri a tömeg, hogy jöjjön valaki és tegyen rendet. A káoszteremtők pedig éppen erre várnak.

–  Kitaláltak erre egy kifejezést: ez a világkormány, a teljes globális világ, amelyben nincs szükség nemzetállamokra és régi kultúrákra. Ebben a megoldási technikában az egyik legjobb módszer, ha nagyon gyorsan összezavarom mindazt, ami az embereket addig körbevette. Ez történik: az ukrán-orosz háború nem független az izraeli háborútól és nem független a genderelmélettől, attól, hogy a muszlim világ tulajdonképpen megtámadta a keresztény Európát. Ezek mind összeillő történetek, egy tőről fakadnak. De ha ezt megértjük, akkor tudjuk majd azt is, hogyan lehet ez ellen védekezni. Ez pedig nagyon egyszerű: vissza kell fordulni az értékeinkhez, vissza kell fordulni ahhoz, amit Európa jelentett. Hiszen mi Európában akarunk rendet, Amerikában akarjanak rendet az amerikaiak. Egy normalitás elleni tudatos támadásnak vagyunk ma szenvedő alanyai, és ennek az egyik módszere, hogy egy felgyorsított világba kényszerítettek bennünket.

A titkosszolgálati szakértő bővebben is kitért a migrációra. Azt mondta, nagyon egyszerű lenne a megoldás, ha a tömegek igényéből indulna ki a politika, ám nagyon bonyolult akkor, ha a tömegek kénytelenek elfogadni a politika akaratát.

– Soha nem dúlt még olyan háború a világtörténelemben – mert ez háború, hiába nevezzük migrációnak vagy bárminek –, amikor a kollaboránsok száma nagyobb volt, mint a hadseregeké. Miért mondom ezt? A határok 2015-ben az alkotmányos renddel szemben nyíltak meg, hiszen az alkotmányos rend azt mondja, hogy a határok sérthetetlenek olyanok számára, akiknek nincs papírjuk és identitásuk, akikről nem is tudjuk, kik ők valójában. A határ egy politikai döntés alapján nyílt meg, majd a kollaboráns réteg, amit nevezhetünk politikai vagy gazdasági elitnek, minden idegszálával arra törekedett, hogy fokozza a nyomást, fokozza az invázió mértékét, annak következményeit. Ezt szenvedik meg a társadalmak, különösen azok, amelyek beengedték ezt a tömeget, sőt, üdvözölték az érkezését. Magyarországra nézve létezik egyfajta védelem, hiszen a magyar politika volt az első, amely azt mondta, ezt nem lehet! De mi van a nyugati határral, amely nyitott? Magyarország sem védett, ezért eljön majd az a taktikai pillanat, amikor újra le kell zárni a határokat. Lehet, hogy annak idején élveztük a határnyitást, mert nem kellett mutogatni a papírokat, de vissza kell állítani a rendet, különben nem tudjuk megakadályozni, hogy bejöjjön a tömeg, és jöjjenek a bűnözők. A védekezés ma abszolút értelemben stratégiai kérdéssé vált. A tiszta levegőre gondolunk, amikor minden rendben van és belélegezzük? És mit gondoltunk róla a járvány idején? A biztonság ugyanilyen: nem kell vele foglalkozni, csak akkor, ha rájövünk, mennyire szükségünk van rá.